Tavak, szikkasztók és csatornák nádszegélye mentén hallható a kékbegy rendkívül dallamos, sok utánzást tartalmazó, mégis egyedi hangját. A közeli kiemelkedő pontokon, a nádszálak felső részein meg is láthatjuk az éneklő hím kékbegyet. A madár torka és melle égszínkék, melyet alulról fekete, fehér és egy szélesebb rozsdavörös szalag szegélyez. A nálunk honos alfajnak a melle közepén egy kis fehér csillag található. A tojó torokmintázata általában krémszínű, melyet alulról egy fekete pettyek alkotta sáv határol.
A nász időszakában a hímek a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkednek, majd széttárt faroktollal ereszkednek vissza. Ezt követően a hím a talajon a kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja és udvarol a tojónak.
A kékbegy évente általában két fészekaljat nevel. A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Rendszerint 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz.
A kékbegy főként nedves talajon szedi össze az elsősorban rovarokból, férgekből, pókokból és csigákból álló táplálékát. Néha repülő rovarokat is zsákmányol, illetve őszi vonulása során bogyók is szerepelnek az étlapján.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
