A hazánkban előforduló négy rétihéjafaj (barna, hamvas, kékes, fakó) közül a fakó rétihéjával találkozhatunk legritkábban. Előfordul, hogy egy vonulási időszakban egy sem kerül a madármegfigyelő szeme elé.
A leggyakoribb barna rétihéják mellett kis számban hamvas rétihéják is költenek nálunk. A kékes rétihéják nagyobb példányszámban telelni jönnek hozzánk. A fakó rétihéják elsősorban az Alföld keleti részén vonulnak át. A tavaszi időszakban az afrikai trópusi telelőterületről az eurázsiai pusztákon lévő költőhelyeik felé igyekeznek.
A fakó rétihéja meghatározását a többi rétihéja alapos ismerete segíti. Az öreg hím elkülönítése talán a legkönnyebb. Keskenyszárnyú, szárnycsapásai gyorsak, a vörös vércsééhez hasonlóak. Az öreg hím fakó rétihéja felül gyöngyházszürke, alul világos, fehér színű, továbbá „négyujjas”, kihegyesedő szárnycsúcsán szűk, ék alakú fekete folt van.
Áprilisban még találkozhatunk kékes rétihéjákkal is. Esetükben az öreg hímek „ötujjas” szárnycsúcsán kiterjedt fekete folt van. Ugyanakkor már érkeznek vissza a költőhelyre a hamvas rétihéják, melyeknél az öreg hímek négyujjas szárnycsúcsán van kiterjedt fekete folt, valamint a külső karevezőkön, felül egy sötét keresztsáv húzódik. Ami a barna rétihéjákat illeti, náluk az öreg hímek a sötétbarna hátuk és felső szárnyfedőik alapján könnyen határozhatóak.
A Cserebökényi puszták felett március végétől négy öreg fakó rétihéját, két tojót és két hímet figyeltek meg a szakemberek. Tavasszal mindig gyorsabb a vonulásuk, igyekeznek mihamarabb a költőterületre. Ősszel előfordul, hogy egy jó táplálkozóterületen hetekig időzik egy-egy példány.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
