Cseh Tamást is megidézte – Másik János a Meseházban

Másik János nyolcvanas évek hangulatát idéző kamarakoncertje zárta a csütörtök esti Meseház Boldogságbetakarító Ünnepet. (A hangverseny előtti pillanatokat Fajesz Atesz kollégám dokumentálta.)

Fánkparti a koncert előtt – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Tehát a fánkbetakarítást követően a gyepdeszkákon három hangszer (orgona, bandoneon és gitár) várta a gazdáját és a nyájas hallgatóságot. Az első ránézésre a múlt század végi, New York-i alterszcénába simán passzoló, fővárosi muzsikus két-két opusonként pörögve-forgva mindig valamelyik eszközbe belekapaszkodott.

„Dalokat éneklek” – mondta, majd három témakört skiccelt fel. Az egyikben Cseh Tamás-Bereményi Géza-Másik János triumvirátus dalai, a másikban Halász Péter Amerikában színházcsinálóval készült számok, illetve a saját szövegeire írt harmóniák szólaltak meg. „Nem vidámak, de ez a műfaj nem arról szól” – tette hozzá. Miközben a fájdalma csak úgy nyalogatták a sebeinket. Különben sem Neoton rajongók járnak a Meseházba.

Galéria

De közben valahogy a műsorba három Kex szám is beszűrődött. Egyáltalán nem bántuk meg. Még azt sem, hogy amikor a Cseh Tamással közösen  előadott számokat adott elő, mert akkor olyan érzése volt az embernek, mintha maga a 14 esztendeje elhunyt énekest hallanánk. Nem csoda, hisz behány dohos öltözőben, fapados kiskocsmában, narancssárga Barkas kisbuszban töltötték a nap 25 óráját.

Másik János egy olyan puttonyt hagyott a Meseházban, amit csak két nap múlva (ma) lehet kicsomagolni, megérteni, elraktározni. Gitáron blues-rockot, a bandoneonon többnyire sanzont, a billentyűkön szinte mindent játszott. A mellettem ülő fiatal nő – aki egyáltalán nem ismerte a mohikánt – már az első dal után azt mondta, „De jó, hogy nem maradtam otthon!”

***

Közreműködött: Másik János – billentyű, Másik János – bandoneon és Másik János – gitár.