Testvérpár és apa-fia is szolgál a Sarkadi Rendőrkapitányságon. A testvérek, Petri Péter és András édesapja is rendőr volt, ő nyugállományú főtörzszászlós. Soha nem mondta gyermekeinek, hogy öltsenek egyenruhát, de ezek szerint elég volt az, hogy látták, mennyire szereti a munkáját. Átragadt a fiaira is.
– Gyerekként sokat jártunk be a kapitányságra. Voltak ünnepségek, családi napok, és mindig jött a Mikulás is – kezdte sorolni a kedves emlékeket Petri Péter. – Amikor apu a szolgálata utolsó két évében ügyeletes volt, gyakran mi vittük neki bátyámmal az ebédet, vacsorát. Érdeklődéssel figyeltük, mi folyik ott, de otthon a szüleink soha nem mondták nekünk, hogy legyünk rendőrök. Aztán valahogy mégis mindkettőnket megfogott ez a légkör, hiszen ezt a pályát választottuk.
Péter bátyja, az édesapjuk keresztnevét viselő András is őrmester, hat hónapos oktatás után ő is elvégezte a kétéves rendőrképzést. A Készenléti Rendőrségnél kezdte pályafutását, de pár hónapja már ő is a Sarkadi Rendőrkapitányságon dolgozik. Túl sok közös munkahelyi emlékük még nincs, de a magánéletük, mondhatni, párhuzamosan fut.
– Mindketten kisgyerekes apák vagyunk, az én lányom, Panna tavaly novemberben született, bátyám kisfia, Nimród pedig idén március 25-én. Örülünk, hogy kis korkülönbség van a gyermekeink között. Reméljük, ezt ők is értékelni fogják majd, és ha egy kicsit nagyobbak lesznek, jól tudnak majd együtt játszani – mondta az ifjú apuka. – Nimród még hasfájós baba, ezért kicsit több figyelmet igényel, Pannikám pedig azért, mert most már kezdi érteni, észrevenni, ha eljövök otthonról. A párom ilyenkor mindig odaáll vele a nappalinkban kiakasztott családi képhez, és miközben azon nézegetik apát, beszél neki arról, hogy dolgozni mentem, de nemsokára újra hazatérek és megölelem – avatott be a családjuk hétköznapjaiba Péter.
Miközben a kisgyermekeikről beszélt, kicsit elmerengett az idő múlásán. Elárulta, hogy van olyan munkatársa a kapitányságon, akivel az édesapja sok évvel ezelőtt együtt ment érte az óvodába. Tehát a mostani kollégáját még gyermekként ismerte meg. De nemcsak a kapitányságon, hanem az egész városban vannak számukra ismerős arcok, hiszen a Petri fivérek ott szolgálnak, ahol felnőttek, ahol most is élnek.
– Ennek van hátránya, de sok előnye is. A jó hely- és személyismeret az egyik leghasznosabb eszközünk. Időnként tovább tart a bevásárlás, mint terveztem, mert az emberek megszólítanak az utcán, a boltban az ügyes-bajos dolgaikkal. Amikor sietnék vagy a családommal vagyok, próbálom gyorsan megjegyezni, miről van szó, hiszen várnak rám. De egyébként én ezt a bizalom jeleként is értékelem. Jó, hogy bíznak bennünk, rendőrökben, és számítanak ránk. Jóleső érzés, hogy tudják, mi biztosan megpróbálunk segíteni.
A Petri testvérek mindig nyitott szemmel, füllel járnak Sarkadon. Előfordult, hogy Péter szabadidejében meglátott egy embert, amint bement egy akkor üresen álló, de jó állapotú házba. Tudta, hogy nincs ott semmi keresnivalója, ezért azonnal hívta szolgálatos kollégáit, hogy megállítsák. A kerékpárlopások felderítésében is igyekszik közreműködni. Amikor bicikliseket igazoltat, rendszerint fotókat készít a drótszamarakról. Így történhetett meg, hogy amikor a közelmúltban valaki a szomszédos város, Gyula közösségi oldalán, a csevegőcsoportban hirdette, hogy ellopták a biciklijét, az őrmester már tudta, kinél lehet. Egy igazoltatásnál ugyanis az, akit ellenőrzött, pont azzal tekert, amit a tulajdonosa keresett. Kapóra jött a fotó, azonnal összehasonlította a netre feltett képpel, és elrendezte az ügyet.
Bár a saját családjáról és a történeteiről beszélt, Petri Péter nem felejtette el megemlíteni, hogy egy apa-fia páros is szolgál a Sarkadi Rendőrkapitányságon. A Zsadányi Rendőrőrs csoportparancsnokát, Hoffmann Mihály főtörzszászlóst ugyancsak követte a fia: Hoffmann Áron Gyulán kezdett határrendészként, majd néhány hónapja már ő is Sarkadon szolgál járőrként. A kapitányságon tehát a szó szoros értelmében családias a légkör, és ebben a vezetőknek is nagy szerepük van. Azért, hogy Petri András és Hoffmann Áron is Sarkadra kerülhessen, hosszasan egyeztettek korábbi szolgálati helyeik vezetőivel. De egyébként a „családias” jelző átvitt értelemben is megilleti a sarkadi zsaruk közösségét, hiszen akik nem rokonok, azok is segítik egymást, összetartanak, és szorgalmasan dolgoznak nap mint nap azért, hogy a helyiek biztonságban érezhessék magukat.
Szombati Andrea
