A volgamenti hérics több szempontból is különleges növényritkasága hazánknak. Ennek a rendkívül ritka és veszélyeztetett növénynek mindössze két természetes állománya ismert. Egy kisebb populáció Kengyel település határában található, a jelentősebb, több ezer tővel rendelkező állománya pedig Csorvás mellett, a vasúti töltés oldalában, illetve egy dűlőút mezsgyéjén maradt meg.
A faj fennmaradása nem sokon múlott, mivel 1935-ben történt felfedezése után gyakorlatilag a kipusztulás szélére sodródott. Ennek oka, hogy a növény élőhelyei az erdősztyepp klímában kialakult löszpuszta rétek, melyek a legjobb minőségű termőtalajokon jöttek létre. A felszántások miatt azonban ezek az élőhelyek megsemmisültek és csak kisebb maradványterületeken tudott túlélni az egykori természetes növénytakaró. Ennek a jégkorszak után kialakult fajgazdag növényvilágnak az utolsó hírmondói ezek a néhol csodával határos módon fennmaradt és rendkívül sérülékeny élőhelymaradványok. Így a volgamenti hérics élőhelyének megőrzése nemcsak ezeknek a gyönyörű sárga virágoknak ad menedéket, hanem számos más ritka és értékes növényfajnak is, melyek máshol nem tudnának megmaradni.
A volgamenti hérics korán nyílik, első virágai az utóbbi években már januárban megjelennek a Csorvási löszgyepen. Februárban, az időjárás függvényében még lassan gyarapszik a virágzó tövek száma, majd jellemzően március első felében egy nagyon gyors emelkedés figyelhető meg. Ebben az időszakban hétről-hétre megkétszereződik, vagy akár háromszorozódik a virágzó növények száma. A csúcsvirágzás március második felére tehető, amikor is mintegy 3000 tő borul virágba, ami igazán különleges látvány a lassan életre kelő löszgyepeken. Áprilisban pedig a napsárga virágszirmokat követi a löszgyepek többi értékes növényeinek folyamatos virágzása, amely nyár végéig színessé varázsolja ezt a kis kiterjedésű, védelemre szoruló, különleges élőhelyet.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
