Aznap a Szent István téren korán kezdődött a munka, emelvényeket ácsoltak, kordonokat húztak ki és egyenruhások kezdték meg a rend fenntartását. Minderre szükség is volt, hiszen soha nem látott tömeg kezdett gyülekezni a téren. A vasútállomáson is készültek a kormányzó fogadására, a város, az egyházak és a vármegye vezetői, többek között dr. Berthóty István polgármester és Szeberényi Lajos Zsigmond esperes is.
A Horthy Miklóst és kíséretét szállító különvonat Szolnok irányából, a Himnusz hangjaira érkezett meg a pályaudvarra. Az üdvözlőbeszédek elhangzása után a kormányzó köszöntötte az egybegyülteket. Beszédében kiemelte, hogy „itt szeretettel fogadják a katonaságot, annak legjobb jelképe éppen ez a zászló, amelyet Békés-, Csanád-és Csongrád vármegyék közönsége a 10. ezredben szolgáló fiainak ajánlott fel”.
Az állomásról hosszú kocsisor indult meg a belváros felé, melyet a békéscsabai ifjú kisgazdák lovasbandériuma vezetett fel. A csabai főtéren kürtszó jelezte, hogy hamarosan érkezik a kormányzó és kísérete. Magát a hatalmas és selyemből készült csapatzászlót a polgármester adta át az ezrednek és Horthy felesége kötött rá először szalagot a következő felirattal: „Horthy Miklósné/Hazádnak rendületlenül”. A felekezetek képviselői Isten áldását kérték a zászlóra és a katonákra, majd megkezdődött a zászlószegek beverésének ünnepi ceremóniája. Ezt követően az ezred esküt tett a frissen felavatott zászlóra és díszsortűz következett.
Horthy Miklós a következő szavakkal fejezte ki köszönetét a katonáinknak: „Legyetek büszkék rá, hogy ez alatt a zászló alatt szolgálhattok. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de senki közületek azt megbánni, hogy ehhez a zászlóhoz tartozik, nem fogja. Én gondoskodni akarok valamennyiötökről és gyermekeitek gyermekeiről is”.
Az ünnepség végén újabb díszmenet következett, melyet a nézősereg lelkes tapssal köszönt meg. Délután négy óra körül előálltak az autók, a kormányzó és kísérete a vasútállomásra indult, onnan Gyulára utazott tovább.
