1332-ben XXII. János volt a pápa. Nem Rómában, hanem a dél-franciaországi Avignon-ban tartotta a székhelyét. A Szentföld felszabadítása érdekében rendelte el, hogy az egyes plébánosok jövedelmük tizedét fizessék be a pápai megbízottaknak. Magyarországra küldte Jacobus Berengarii és Raymundus de Bonofato nevű adószedőket a tized beszedésére. A tizedszedők és segítőik összeírták, hogy az egyes egyházmegyék plébánosai mekkora összeget fizettek. Az így keletkezett jegyzék kiváló forrás mind a magyarországi településnevekről, mind a plébániák anyagi helyzetéről, mind pedig a papok körében akkoriban használt személynevekről.
Csaba 1332. évi említése a pápai tizejegyzékben, HU-MNL-OL-DF-292450_1_059
Településünk – valamint a mai Békés vármegye jelentős része – akkoriban a nagyváradi püspökség része volt. A váradi püspökség a békési, szeghalmi, köleséri, bihari, kalotai és homorogi főesperességre tagolódott. Csaba – Békéscsaba elődje – a békési főesperesség területén feküdt.
A nagyváradi egyházmegye békési főesperességében Békés, Gama, Edeles, Gul és Chaba papjáról olvasunk. Gama Gyomával lehet azonos, a hajdani Edeles Csárdaszállás és Köröstarcsa környékére lokalizálható. Gul hasonlít Gyula nevére, Gyula azonban ekkor nem a békési, hanem a nagyváradi egyházmegye köleséri főesperességében feküdt. A békési főesperességben levő Gul valószínűleg Gerlával lehet azonos.
A Csaba első említésére emlékeztető ablakok a társszékesegyházban
A kéziratot szemügyre véve láthatjuk: 1332-ben Békés papja, Péter 15 garas adót fizetett. Gama papja, Pál 5 garast. Edeles papja, Tamás 4 garast. Gul papja, János 8 garast, míg Csaba falu Pál nevű papja 6 garast rótt le tizedképpen. Érdemes hozzátenni: a tized összege a plébánia teljesítőképeségét mutatja, melyben nemcsak az adott település, hanem annak környéke – agglomerációja – is benne foglaltatott. A békési plébánia mindenesetre tehetősebb volt, mint a csabai. Hozzátehetjük: a köleséri főesperességben levő Gyula papja, Péter 20 garas tizedet tudott fizetni.
1337-ben már XII. Benedek volt a pápa. A tizedszedés folytatódott. A váradi egyházmegye békési főesperességében történt némi változás. Taba (Csaba) falu papját ekkor Miklósnak hívták. Ő 4 garas tizedet fizetett.
A Magyar Királyság területén nem minden püspökség plébániáiról maradt fenn összeírás. A győri egyházmegye plébániáinak tizedjegyzéke nem szerepel ebben az összeírásban, ahogyan a szepességi káptalané sem. A mai Békés megyei déli részének településeit sem említi meg a tizedjegyzék, noha ebben a térségben is voltak települések és templomok.
Érdemes figyelmet fordítanunk a névhasználatra is. Csabán és környéként aránylag „szokásos” nevű plébánosokat találunk – Pál, Miklós stb. Ugyancsak a nagyváradi egyházmegyében, 1334-ből találunk azonban Szádok (Sadok), Egyed (Egidius) és Illés (Elyas) nevű karpapokat is. A karpap végezte az előírásos zsolozsmát a kanonokok helyett, és jogi eljárásokban is közreműködtek. Szádok (Cádok) azért sajátos név, mert a Bibliában így hívták azt a papot, aki Salamont királlyá kente. Paphoz illő név volt tehát a Szádok. Elképzelhetőnek tartom, hogy felvett név volt, és 14. századi viselője akkor kezdte viselni, amikor a papi hivatást választotta.
Dr. Halmágyi Miklós
Emlékmű, Csaba első említéséről a Szent István téren
