A városok a polgárság jellemző lakhelyei voltak, s e réteg megerősödése hazánkban a 18., még inkább a 19. századra tehető. Munkájuk, élethelyuk a városhoz kötődött, és minél erősebb a polgári réteg egy városban, az annál inkább tetten érhető annak épületeiben.
A helyi polgári rétegek kifejlődésében fontos szerepet játszott, hogy Csaba 1840-ben mezővárosi rangot (vásártartási jogot) kapott, amely a kereskedelem, a közlekedés fejlődésének beindítója lett. Kiemelendő az 1845-ben megkötött örökváltsági szerződés, mellyel megszabadult a feudális kötöttségektől. Továbbá a polgári jogegyenlőség megteremtésének (1848-49) és a jobbágyfelszabadításnak (1853) köszönhetően a modern tőkés termelésre való áttérés lehetővé vált, ami kedvezett a polgárság megerősödésének. E réteg tagjait az élethely és az életmód kötötte össze és nem a vallási hovatartozás vagy a nemesi cím megléte. Igényelték a minél összkomfortosabb városképet, a modernizáció adta lehetőségeket, a tudományos-technikai újításokat, melyek csökkentették a halandóságot, kitolták a várható élettartamot. De ők váltak a kultúra hordozóivá is, magas fokú iskolázottságuk révén.
Először társadalmi fórumaik alakultak meg, az egyletek, olvasókörök, a legjelentősebb 1842-ben a Csabai Casino. Új lendületet a polgárosodás folyamatának a vasút 1858-as megnyitása adott, fellendítve a kereskedelmet és a közlekedést: „… van itt egy gyógyszertár, kis postahivatal, egy városi és egy katonai kórház, két halotti gyámegylet, két városháza, az egyik új emeletes, egy tűzoltó egylet, gőzfürdő, szeszgyár, sörház, egy gőzmalom, 50 kereskedőbolt, asztalos, tímár, csizmadia, szűcs, szabó és kovácscéh… Az 1842-ben alakult kaszinónak jelenleg 150 részvényes tagja van; a népkör részvényeseinek száma 330” – írta Zombory Gusztáv a „Hazánk s a Külföld” című lap hasábjain 1867-ben. A cikk szerzője mindezeket a polgárosodás, a modernizáció, a magas fokú közművelődés jelének tartotta. Volt itt még 2 kisdedóvó, 18 népiskola, egy leánynevelde, egy felsőbb polgári iskola, egy négyosztályos algimnázium, amint Haan Lajos 1866-ban írta a Vasárnapi Újságban, ezt kiegészítette azzal is, hogy a népkör másfél ezer kötetes könyvtárral rendelkezett.
Szalay Ágnes
