Fekete Péter Jászai Mari-díjas rendező, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója a kilencvenes években sikerrel hozta Magyarországra az angol színházat, néhány éve pedig a világon talán elsőként fedezte fel a cirkuszművészetben rejlő oktatási potenciált. Úttörő pedagógiai kísérleteire nemcsak a magyar utazócirkuszok, hanem a világ legnagyobb cirkuszi központjai is felfigyeltek és kíváncsiak- írja a Magyar Idők.
Magyarország a világ élvonalába tartozik a cirkuszművészet terén, de világhatalom vagyunk az innovációban is. Ha majd pár év múlva Európa vezető cirkuszművészeti központját akarjuk megnyitni, akkor az nem csupán egy csodapalotát jelent majd, mert azt leginkább az abban folyó munka és szakmai folyamatok minősítik – ebben pedig élen járunk.
Fekete Péter a kilencvenes évek második felében több mint húsz alkalommal hozott Nagy-Britanniából angol nyelvű színházi előadásokat Magyarországra. A T. I. E. angol nyelvű színház a magyar felsőoktatásban nevű projekt részeként évi négy színdarabot állított színpadra Cardiffban, Nagy-Britannia egyik legjobb szín- és zeneművészeti főiskoláján.
Akkor sikerült meggyőznie a walesi főiskola vezetését, hogy az utazó színház és a nem színházi játszóhelyek sajátosságai tananyagot egy-egy magyar turnéval tanítsák a színész-, díszlet- és jelmeztervező-hallgatóknak. 1996 és 2002 között több mint háromszáz fiatal művész közreműködésével egy-egy turnén három-négy magyar főiskola, egyetem angolosait látogatták meg.
Fekete Péter elképzelése szerint a diákok a színház közvetítésével kulturális élményhez jutva, közösségbe összeállva, csapatmunkában elemeztek, értékeltek, tanultak – elsősorban angolul – de a több hónapos projekt alatt volt lehetőség színházi, irodalmi, nyelvi, nyelvtani, de akár színháztechnikai kérdések elemzésére is.
A szórakoztatva tanulás kérdése most is aktuális, hiszen a hetedíziglen pedagóguscsaládból származó Fekete Péter vezetésével folyamatban van egy úgynevezett cirkuszpedagógiai program kidolgozása, amelyben humán és reál tárgyakat egyaránt tanítanak cirkuszi előadások segítségével.
– Jó ötletnek tűnt új utakat keresni a pedagógia terén, a cirkusz- vagy a színházművészet segítségével, ezzel a pedagógusok munkáját akartuk megkönnyíteni. A kilencvenes években több ezer hallgatót szólítottunk meg sikerrel, most is ezres nagyságrendű már azoknak az általános és középiskolások száma, akik programjainkban részt vesznek, mert aki egy kötéltáncos artista műsorszámát követően tanulja a hallójárat és egyensúly kapcsolatát, az biztosan nem felejti el – mondta Fekete Péter.
A színházi és a cirkuszi eszközöket használó oktatási projektek lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy a művészi produktumot eszközként használják a hallgatóság figyelmének koncentrálására, mert segít fókuszálni az adott témakörre, majd pedig az elemzési és rögzítési folyamatot.
– Pár napja Szombathelyen jártam az ország egyik legjobb utazó cirkuszában. Délután, előadás előtt, több mint ötszáz középiskolás ücsörgött a cirkuszsátor alatt és vett részt a rendhagyó matekórán. Nem kellett ostorral behajtani őket, örömmel jöttek, és a tananyag egy életre rögzült a fejükben – meséli Fekete Péter eddigi tapasztalatait.
Fekete Péter szerint minden előadóművészeti intézménynek segítenie kell a pedagógusok munkáját: – A közpénzből – remekül – működő színházaink nagy felelősséggel viseltetnek a pedagógusok munkája iránt. A legtöbb vidéki színház kiváló cirkuszpedagógiai programokat futtat, az Ádámok és Évák sorozat sikere önmagáért beszél – részletezte az igazgató.
Ismervén a Fővárosi Nagycirkuszban – mint a pedagógiai kísérletek elsődleges helyszínén – megvalósuló kísérleteket, nem rejtjük véka alá, hogy még nagyon az elején tart a cirkuszpedagógia. Ez a kísérletezés viszont már most jelentős nemzetközi érdeklődést eredményezett.
Szentpétervártól a kínai Vuhanig, Monte-Carlótól Asztanáig hívják Fekete Pétert tudományos konferenciákra, cirkuszi fesztiválok szakmai kerekasztal-beszélgetéseire, és mindenhol arra kérik, hogy ismertesse cirkuszpedagógiai kísérleteinek eredményét.
forrás: Magyar Idők
