Jászai Mari-díjas színházi rendező, színház- és cirkuszigazgató, mindeközben a színházszakmai szervezetek élén is tevékenykedik – a legújabb értesülések szerint ő válthatja Hoppál Pétert a kulturális államtitkárság élén. Hogyan ítélik meg a szakmában, és milyen ember Fekete Péter? - ennek járt utána a Magyar Idők.
A szombathelyi születésű Fekete Péter jelenleg a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, de a kulturális igazgatási szférában már korábban is vállalt szerepet: 2011-ben a megyei előadó-művészeti intézmények átadását felügyelte miniszteri biztosként, 2012-ben a Nemzeti Színház, majd 2015-ben a Pesti Magyar Színház vezetőváltásával kapcsolatos ügyeket vezette, 2015-től a nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásával bízták meg, ő felügyeli és irányítja a magyar cirkuszművészet megújítását.
Színházi berkekben elismerik és jegyzik Fekete Péter munkásságát, hiszen már a kezdetek óta a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) egyik vezetője, motorja volt, és a Magyar Teátrum című színházi lap főszerkesztője is egyben. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a MTT elnöke tömören fogalmazott, amikor Fekete Péterről kérdeztük: ,,Korrekt, ambiciózus, jó munkatársat ismertem meg benne, akinek kiváló szervezői tulajdonságai vannak.”
A Nemzeti Színház igazgatója szerint Fekete Péter kitartó odaadással valósítja meg az elképzeléseit, ötleteit, és ez a hozzáállás az egész munkájára jellemző. A Szarvasi Vízi Színház elindítása és máig működő koncepciója is az ő nevéhez fűződik, de a színházi háttérszakmák elismertetéséért alapított Magyar Teátrum Díj körül is ő bábáskodott.
Fekete Pétert 2015-ben Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház egykori igazgatóhelyettese váltotta a teátrum élén, akivel harmonikusan dolgoztak együtt, szakmai kapcsolatuk az évek alatt barátsággá fejlődött, ami Seregi szerint igen ritka a szakmában. A jelenlegi igazgató szerint Fekete nagyon jól tudott bánni az emberekkel, és hihetetlenül empatikus volt, aki soha nem élezte a feszültségeket: ,,Kiabálni nyolc év alatt talán kétszer hallottam, és utána elnézést kért érte.”
Elek Tibor kritikust, irodalomtörténészt a Gyulai Várszínház igazgatójává választása kapcsán egyes médiumok Fekete Péter emberének nevezték, ám szerinte mindezt csak azok a tájékozatlan újságírók állították, aki nem tudták, hogy Fekete Péternek más jelöltje, illetve jelöltjei voltak:
,,Valószínű, hogy kisilabizálták az életrajzomból, hogy Fekete mellett dolgoztam éveken keresztül. Éppen akkor szervezték át a megyei intézményeket, amikor az igazgatósága kezdődött, és az általa főszerkesztőként jegyzett Bárka folyóirat szerkesztősége is átkerült a Jókai Színházhoz.”
Ám Fekete Péter a szakmai munkájukba soha nem szólt bele, sőt Elek Tibor szerint támogatta a drámaíróversenyek megvalósítását és felismerte a kortárs magyar szerzők támogatásának szükségességét is; az egyik első évadának egészét a kortárs magyar drámák alapján szervezte meg.
Zalán Tibor József Attila-díjas költő, dramaturg Feketét kiváló menedzserigazgatónak tartotta. Azt becsülte benne, hogy ,,színházi rendezőként igyekezett mindig olyan vállalásokba belemenni, amelyek sokféle műfaj egyesítését követelték meg. Emlékezetes marad számomra a Don Quijote-előadás az ezer bőröndből képezett színpadképével.” Zalán szerint Fekete nyitott volt a társulat felé, amit az állandóan nyitott igazgatói szoba ajtaja szimbolizált a legjobban.
Szentmártoni János még a Magyar Írószövetség újdonsült elnökeként találkozott Fekete Péterrel, akivel könnyen szót értettek: ,,Sok mindenről hasonlóképp gondolkodtunk, például terveztünk közösen elindítani egy színikritikusi képzést fiataloknak az íróiskolánk révén, mert nagy hiányt láttunk mindketten ezen a területen.” Szentmártoni egyébként rendkívül jó szervezőnek tartja, aki tud hatni az emberekre: ,,Egyszerre irányító típus és közösségi játékos is.”
A megkérdezettek közül többen is egybehangzóan azt állították, hogy a Jókai Színház Fekete vezetése idején került fel a magyar színházak térképére, rendezőként is érdekes előadásokat vitt színre: ,,Saját rendezései is nagy szakmai tudásról és művészi fantáziáról árulkodtak, emlékszem például a Czakó Gábor Disznójátékából rendezett előadására, amelyet némely tekintetben zseniálisnak tartottam. Gyakorta előfordult, hogy ötleteivel, sőt személyes munkájával rendezőtársainak is besegített” – mondta Elek Tibor.
Fotós: Havran Zoltán
De emberként milyen? Az elmondottak alapján Fekete Péter energikus, nyughatatlan embernek tűnik, aki állandóan töri valamin a fejét, egyesek szerint már-már munkaalkoholistának is lehetne nevezni, aki mindennap feladatokat állít maga elé, és azokat megpróbálja megvalósítani.
Szentmártoni progresszívnak, kitartónak és merésznek tartja, mások pedig korrekt, szavatartó embernek nevezik, de Elek Tibor úgy véli: az egyaránt lehet jó vagy rossz tulajdonsága, hogy bár empatikus, humánus vezető, a beosztottjaiból, ha szükségét látja, ahogy egy népies szólás fogalmaz, „a sz…rt is képes kitaposni”.
Seregi szerint Fekete mindig pörög, siet, ezerrel dolgozik egyszerre sok mindenen, és iszonyú nagy munkabírású, amit ,,néha nézni is sok volt”. Fekete Péter abban is hisz, hogy a különbségek ellenére jó kapcsolatokat kell kialakítani a színházi életben, emberieket és szakmaikat egyaránt – ám a Jókai Színház jelenlegi igazgatója szerint ebben egy kicsit idealista.
Zalán Tibort életének egyik legnehezebb időszakában hívta Békéscsabára dramaturgnak: ,,Tisztában volt azzal, hogy alkotóként szükségem van szabadságra, időre és megnyíló terekre, ezeket biztosította számomra. Őszinte volt és nagyon emberi. A legjobban egy anekdotával tudnám őt bemutatni:
– Tudod, mi az alapvető különbség kettőnk között? – kérdezte indulatosan egy vitánk során. Nem tudtam. – Az, hogy ha én magam elé tűzök tíz feladatot, és abból egyet sikerül teljesítenem, akkor én sikerélményt érzek. Te, ha a tízből egyet nem sikerül teljesítened, depresszióba esel.”
Sokan ironikusan jegyezték meg, hogy ,,egy bűvész” kerülhet a kulturális államtitkárság élére, ami ,,épp olyan rosszindulatú beállítás, mint amikor engem középiskolai tanárként próbáltak hitelteleníteni” – jegyezte meg Elek Tibor.
Seregi szerint ez egy primitív álláspont, mert miért volna a bűvész alacsonyabb rendű ember, ,,abból miért nem lehet államtitkár egy demokratikus társadalomban? Péter 55 éves. Huszonéves korában volt bűvész. Azóta ismerjük az életrajzát. Vessük össze a fanyalgókéval. Szerintem a kormányzat éppen egy ilyen lendületes, ötletes embert keresett erre a posztra. Jó lesz a kulturális életnek.”
Zalán Tibor szerint az élcelődés magát az élcelődőt minősíti, hiszen mitől lenne a bűvész művészi tevékenysége kevésbé hiteles vagy kevésbé komolyan veendő elfoglaltság, szakma, mint az íróé, avagy az élcelődő újságíróé: ,,Mitől lenne műveletlenebb vagy tehetségtelenebb államtitkár egy bűvész, mint egy hivatásos politikus vagy bármely művészeti ág képviselője? Nem hiszem, hogy Fekete Péter trükközni szeretne felelős pozícióba kerülve. Dolgozni fog, ahogy dolgozott eddig is rendezőként, igazgatóként, bűvészként akár.”
Szentmártoni János, ha élcelődne, akkor azt mondaná, hogy épp egy bűvészre van szükség ahhoz, hogy kulturális életünk elhanyagolt területein csoda történjen: ,,Szerintem Péter sok mindent átlát a kulturális rendszerben, érzi, mi működik jól és mi szorul további orvoslásra. A felkészültsége, energiája, emberi affinitása is megvan az új és nemes feladathoz.”
forrás: magyaridok.hu
