Caimacan Klára: Isten áldását kérem, hogy békében, nyugalomban dolgozhassunk

2018. január 15. 19:12 | Mikóczy Erika

Vízkeresztkor lezárult a karácsonyi időszak. A Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola és Óvodában erre az alkalomra is külön készültek. Erről és az iskoláról Caimacan Klára igazgatónővel beszélgetett a 7.Tv Aktuális című műsorában Szabó Rita műsorvezető.

 

– Mivel és hogyan készültek vízkeresztre?

 

Mi az egyházi év minden ünnepére készülünk. A vízkeresztnek különösen azért van jelentősége, mert itt zárul le a karácsonyi időszak. Az új évben ezek az első napok, amikor a téli szünet után találkozunk a gyerekekkel. Minden reggel áhítattal kezdjük a napot. Ennek kapcsán megemlítettem nekik azt, hogy jó, ha elmegyünk ilyenkor istentiszteletre, szentmisékre, hiszen elég nagy ünnepe az egyházunknak. Olvastam az evangéliumból, és említettem nekik, hogy szokásunkhoz híven majd eljön a plébánosunk, Szigeti Antal atya, aki majd megszenteli az iskolánkat is.

 

– Láthattuk, hogy házszentelés is történt az iskolában. Miért fontos ez az intézménynek? Ha jól tudom, ez leginkább házaknál, családi házaknál szokás.

 

Igen. Az én gyermekkoromban még természetes volt ez minden háznál, legalábbis az én szülőfalumban, de ma már sajnos nem nagyon találkozni ezzel a szokással. Tisztelet a kivételnek. Fontosnak tartjuk, hogy minél több egyházi szokást megmutassunk a gyerekeknek. Ez az egyik célunk, de nem ez az elsődleges. A legfontosabb céja ennek a házszentelésnek az, ami a „szentelmény” mögött üzenetként jön: az áldás. Tehát hogy meg legyen áldva az épület, és mindazok, akik azt használják. Hiszen mindannyian, a gyerekek és mi pedagógusok is többet töltünk ott majdnem, mint az otthonunkban. Hiszünk ebben, kérjük Isten áldását. Ezért történik minden évben meg a házszentelés az iskolánkban is.

 

– Ad-e valami pluszt ez a pár betű, és szám a bejárat fölött?

 

Valószínű. Nemcsak nekem, hanem remélem a gyerekeknek is, akik azért hittanórán is tanulnak nyilván a liturgikus szokásokról, eseményekről. És minden egyes tanulónk tudja, hogy mit jelent ez. Előjön hittanórán, előjön beszélgetésekben, rátekintenek, és remélem, hogy eszükbe jut. Amikor a vízkeresztről beszéltem nekik, mondtam neki, hogy mi is jussunk el nap mint nap Jézushoz úgy, ahogy a három bölcs eljutott.

 

 

– Ön említette, hogy a házszentelés manapság már nem olyan népszerű. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

 

Ennek nagyon sok háttere van. Valószínű, hogy az elmúlt 40-50 év, amikor még tiltva volt az ilyesmi, leszoktatta az embereket erről. Örömmel tapasztalom, hogy sokan igénylik, és reménykedünk abban, hogy majd megszokják újra, látva, hogy ez mivel jár. Reménykedünk abban, hogy majd a gyerekeknek igényük lesz erre, ha majd saját családjuk lesz, hisz megtanulták nálunk az iskolában, hogy ez mivel jár, és akkor majd ők is hívják a plébános urat.

 

– A gyerekek hogyan élik meg a mindennapokban ezt a lelkiséget? Említette, hogy áhítatokkal kezdődnek a mindennapok. Mennyire szeretik ezt?

 

Nekik ez természetes. Főleg a kicsiknek, a nagyobbak természetesen már zárkózottabbak, nem annyira mutatják ki az érzelmeiket, gondolataikat. Lehet, hogy nagyon sok kérdés merül fel bennük. Nemcsak a hittel kapcsolatosan, hanem a világ nagy dolgaival kapcsolatban is. Viszont ők belenőnek ebbe. Tehát természetes nekik az, hogy mi imádkozunk, hogy mi úgy köszönünk az iskolában: dicsértessék a Jézus Krisztus. Tehát együtt élünk ezzel a lelkülettel, a kereszténységgel.

 

– Az új évet egy szentelt iskolában kezdhették meg. Mi várható 2018-ban az intézményben?

 

Amint mondtam, vízkeresztkor lezárult az életünknek egy időszaka, a karácsonyi készülődés, most úgymond a komoly munka a feladat. A legfontosabb itt januárban a félévzárás, a beiskolázás, amely kétirányú. A középiskolába készülő nyolcadikosainkra fókuszálunk, hiszen január utolsó szombatján fogják megírni a központi felvételit. Most dönti el véglegesen mindenki, hogy hová fog jelentkezni, melyik középiskolába. Nagyon szurkolunk, imádkozunk értük, hogy mindenki megtalálja helyét. Illetve ilyenkor készülünk a leendő elsősök beíratására, ami ugyan majd csak áprilisban lesz, de már novemberben elkezdjük a beiskolázási stratégiánkat.

 

– Vannak-e kifejezetten programok így az elsősök számára a beiskolázással kapcsolatban?

 

Természetesen. Honlapunkon is lehet érdeklődni ez iránt. Próbáljuk megmutatni iskolánknak a minden egyes területét, azt szeretnénk, ha megismernének azok, akik minket választanak. Ne legyünk zsákbamacska egymásnak. Ugyanakkor mi is ismerjük meg a kisgyerekeket, szüleiket, családjaikat. Ennek érdekében feláldozzuk a szabadidőnket, és több szombaton is foglalkozásokat tartunk. Évente kétszer van nyílt napunk, ami azt jelenti, hogy olyankor ott vannak a mi gyerekeink, a szüleik is jöhetnek. Mindenki oda mehet órát látogatni, ahova szeretne. Más szombatokon, havonta egy-egy szombaton tartunk suliváró játékházat, ahová pedig csak az óvodások jönnek be szüleikkel. A leendő tanító nénik vannak ott és általában én is. Ezek az alkalmak nagyon fontosak azért, hogy megismerjük egymást. Mi készülünk mindig valami érdekes dologgal, mert játék közben lehet a gyerekeket legjobban megismerni. A szülőkkel meg kötetlen beszélgetés lehet természetesen.

 

– Mennyire látogatják ezeket a programok és a nyílt napokat?

 

Remélem, hogy továbbra olyan nagy sikere lesz ezeknek a suliváró foglalkozásoknak, mint az eddigiekben. Pontosan ezért is vállaljuk ezt. Novemberben volt az első nyílt napunk, akkor nagyon sok család eljött, aminek nagyon-nagyon örülünk. Ezt jó jelnek tekintem, még akkor is, hogyha nem fog mindenki a mi iskolánkba iratkozni. Úgyhogy várjuk a kedves családokat a további alkalmakra is.

 

– Mennyire nyitott az intézmény a nem megkereszteltek, vagy esetleg más felekezet tagjai felé?

 

Örülök ennek a kérdésnek, mert nagyon sokan nem tudják a választ erre a kérdésre. Természetesen, mivel katolikus iskola vagyunk, örülünk a katolikus családok gyermekeinek, de nem csak őket várjuk, és nem csak ők vannak ott jelen. Körülbelül egyharmada a gyerekeknek az, aki megkeresztelt katolikus családból érkezik hozzánk. Vannak más vallásúak, megkereszteltek, keresztény családokból, illetve van körülbelül egyharmada, akik pedig nincsenek megkeresztelve. Őket is szívesen fogadjuk. Azt szoktam mondani azoknak, akik megkérdezik, hogy olyan családok választanak minket, akik elfogadják a mi pedagógiai programunkat, hitvallásunkat, keresztény értékrendünket, a szokásainkat, és azonosulni tudnak a nevelési elveinkkel.

 

– Egyébként mennyire tudnak azonosulni ezekkel? Mennyire könnyű a beilleszkedés?

 

Talán a szülőket kellene megkérdezni, de én azt látom, hogy bizonyára minden családnál másképp zajlik ez, de a kisgyerek az biztos, hogy nyitott. Tehát a kisgyerekek nagyon-nagyon kis tisztalelkűek, érdeklődőek, nyitottak. Ha a szülő azt látja, hogy a gyermeknek ez jó, a gyermeke attól boldog, hogy megismerkedik Jézus szeretetével, egy pluszt kap a kis életének az irányításához, akkor a szülő is örömmel fogadja mindezt.

 

– Említette, hogy kétirányú a beiskolázás. Térjünk rá a nyolcadikosokra is. Hogyan tudják őket segíteni a pályaválasztás tekintetében?

 

Nagyon odafigyelünk. Nincs párhuzamos osztály nálunk, ebből adódóan nagyon családias a légkör. Mindenkit ismerünk az iskolában. Nyolc éven keresztül figyeltük a gyermekeinknek a fejlődését. Segítjük őket, van tehetséggondozás, tehetségpont vagyunk, és van felzárkóztatás is annak, akinek arra van szüksége. A felvételire különösen odafigyelünk. Hetedik osztály második félévétől magyarból és matematikából – mivel ebből a két tantárgyból írnak felvételit – külön felkészítő órát tartunk. Inkább kompetencia mérésről van itt szó. Azt vizsgálják, hogy milyen képességeik, milyen kompetenciáik vannak a gyerekeknek. Úgy gondoljuk, fontos, hogy erre odafigyeljünk és felkészítsük őket. Ezen kívül, ha akár a szülő, akár a gyermek bizonytalan, akkor szakember bevonásával segítjük, hogy sikeres legyen a továbbtanulása.

 

– Mi az Önök tapasztalata? Nyolcadikban mennyire konkrét elképzeléseik vannak a diákoknak a továbbtanulás irányában? Ilyenkor azért még nem mindenkiben körvonalazódik, hogy a jövőben mi is az, amit szívesen csinálna.

 

Nagyon változó ez is, hiszen még gyerekek. Én arra szoktam őket biztatni, hogy aki csak teheti, menjen gimnáziumba, mert akkor még négy évet nyert, és még akkor sem biztos, hogy kirajzolódik biztosan a jövője. Néha előfordul az, hogy határozott elképzelése van gyermeknek, volt olyan tanulónk, aki már felnőtt, de nyolcadikban már határozott elképzelése volt: fodrász akart lenni, és azzá vált, ma is sikeres fodrász. Nem egyformán tudnak dönteni, de azért nagyon körbejárjuk ezt a témát, és visszük őket különböző tájékoztatókra is. Akkor legalább az iskolát megtalálják, ahol 4-5 évig jól érzik magukat, és megkapják mindazt, amire szükségük van a további boldoguláshoz.

 

– Végezetül 2018-ra, a beiskolázást követően milyen terveik vannak?

 

Álmaink, terveink, vágyaink mindig vannak, az természetes. Elsődlegesen mindig ezt szoktam kérni tanév elején és így év elején is Istentől tényleg, hogy áldja meg a napjainkat. Ha ez az áldás rajtunk van, hogy békében, nyugalomban dolgozzunk, kicsit a béke szigetét megteremtve nap mint nap a gyermekeknek, akkor már jó. Ha ez sikerül, akkor a többi is. Most éppen három sikeres pályázatot kell megvalósítanunk, aminek nagyon örülünk, de ez nagyon sok plusz munkát is igényel részünkről. Az egyik konzorciumi tagként a plébániával a közösségfejlesztés. Sok programmal tudtuk gazdagítani a napjainkat pályázat segítségével. A másik egy ilyen pályázat pontosan a pályaorientációt segíti. Már voltak is programok a nyolcadikosainknak. A harmadik pedig egy digitális fejlesztés, aminek nagyon örülünk, hiszen eszközökkel fogunk gazdagodni, és továbbképzések lesznek a pedagógusoknak.

 

További programok »

Itthon

2194 fővel emelkedett a beazonosított fertőzöttek száma és elhunyt 56 beteg

2194 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 68 127 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 56 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 1634 főre emelkedett, 17 469-en pedig már meggyógyultak. Az aktív fertőzöttek száma 49 024 fő.
08:50
FEL