A világbajnokság előtt álló férfi ökölvívó-válogatott és a spanyol női nemzeti csapat tagjaival közös tréningekkel Madridban készült Busa Gabriella. A háromszoros amatőr és egyszeres profi világbajnok kick-boxos néhány hónapja az ökölvívásban bontogatja szárnyait – új sportágában szeretné beteljesíteni álmát, hogy olimpián versenyezhessen. A Halker-Király Team sportolója előbb országos bajnoki címet nyert 54 kilóban, majd a Bocskai István Nemzetközi Ökölvívó Emlékversenyen szerzett bronzérmet az 52 kg-osok mezőnyében. Ezt követően bekerült a márciusi világbajnokságon versenyző női válogatottba; az Indiában rendezett viadalon 52 kg-ban az első mérkőzésén, a 32 között vereséget szenvedett.
– A világbajnokság nagyon hasznos volt, Indiában rengeteget tanultam. Közvetlen közelről láttam az élmezőnyt, másfelől a kiesett versenyzőknek szinte minden nap lehetőségük volt erős riválisokkal sparringolni, és én éltem a lehetőséggel. Kitűnő szintfelmérő volt valamennyi alkalom – tekintett vissza a világbajnokságra Busa Gabriella, aki arra is kitért, miért maradt benne hiányérzet az első ökölvívó-világversenyén. – Az első nap bunyóztam, amikor még nem működött olajozottan a szervezés, ami miatt például kevés időm maradt a bemelegítésre. Kick-boxban az évtizedek alatt megszerzett rutinommal meg tudtam oldani nehéz helyzeteket, a bokszban ehhez nincs meg a kellő tapasztalatom. Az első két menet ráment arra, hogy magamhoz térjek, a harmadikban pedig hiába ment jól, már mindegy volt. Kíváncsi lettem volna, hogyan alakul, ha minden körülmény ideális, és az adott formám száz százalékát kihozva tudok odaállni a meccsre.
A kick-boxban sikerekhez szokott sportolónak a vb-n tehát azzal az utóbbi időben ismeretlen érzéssel kellett megbarátkoznia, hogy egy jelentős megméretésen korai búcsúra kényszerül.
– Azért én nem nyertem mindig a kick-boxban sem, a győzelmek előtt számos döntőt elveszítettem világversenyeken – vetette közbe Busa Gabriella. – Nagyon is jól tudom, milyen, amikor valami nem úgy jön össze, ahogy szeretném, és tisztában vagyok azzal is, mikor kell nagyon melózni egy sikerért. A vébészereplés nem vette el a kedvemet, nem változtatott a hozzáállásomon, sőt, most látom csak igazán, hová kell fejlődni, és ez igazából motivál.
Busa Gabriella nem titkolt célja, hogy a riválisaihoz képest jóval kevesebb tapasztalattal a háta mögött is megszerezze az indulói jogosultságot a 2024-es párizsi olimpiára. Erre a június végi-július eleji krakkói Európa Játékokon nyílhat lehetősége a 34 éves versenyzőnek, aki 50 kilogrammban kísérelheti meg a párizsi részvétel kivívását. A multisporteseményen az érmes versenyzők szereznek ötkarikás kvótát.
– Bár az eredmények nem ezt igazolják, bízom abban, hogy összejöhet a kvóta. Az olimpia minden sportoló álma, kick-boxosként erre nem gondolhattam, de nagyon haragudnék magamra, ha ökölvívóként nem próbálnám meg elérni. Az olimpia hozzám ennél soha nem volt közelebb – rossz érzés lenne, ha nem tennék meg mindent azért, hogy megvalósítsam ezt az álmot.
Noha a mindennapjait egy ideje az ökölvívás határozza meg, Gabit a kick-boxhoz továbbra is erős kötelék fűzi.
– Nem tudok, nem is akarok eltávolodni a sportágtól. A Halker-Király Teamnek már ökölvívó-szakosztálya is van, így továbbra is a kick-boxosként megszokott helyszínen edzek. Nincs olyan nap, hogy ne mennék a terembe, ahol ráadásul a férjem a vezetőedző. Volt, hogy külföldi versenyre is elkísértem a kick-boxos csapatot, és amikor szükség volt rá, a tatami széléről besegítettem.
Forrás: Turák Péter
