– Amióta tudjuk, hogy a farkas megette a Piroskát, azóta félünk tőle. Miközben az egyik legóvatosabb jószág, aki a legjobban az emberektől tart. Ha megteheti, akkor borzasztó távolról elkerül bennünket, elbújik, de leginkább elmenekül. Az egy dolog, ha a sűrű erdőben elejti a szarvasborjút, de hogy falkába tömörülve, a budapesti külvárosi játszótereken a gyerekeket eszegetné, az butaság – vallja Boldog Gusztáv.
Hozzáteszi, általában a fiatal állatok a falkából kirajzanak és kolonizálnak, próbálnak maguknak új területet, új falkát kialakítani. Ilyenkor tesznek meg nagyobb távolságot, és valószínű, hogy most is egy ilyen farkasról lehet szó.
– Lényegesen kevesebb farkas van manapság, mint korábban, mivel kisebb az életterük – húzza alá. – Régen farkasvermet ástak nekik, bunkósbottal verték agyon őket, míg ma puskával agyonlövik. Zárójelben hozzáfűzi, mivel védett állatról van szó, csak engedéllyel ejthető el, de az állatállományt féltő pásztort ez nem szokta meghatni. A belső zsigeri késztetés valóban az állat elpusztítása, de ez azért szigorú szabályokhoz kötött.
– Visszalépe – folytatja –, a lőfegyverrel sokkal eredményesebben tudnak ellene védekezni. Pontosabban az ember konkurenciáját irtja ki, mert nehogy már a farkas egye meg a szarvast. Miközben rengeteg rágcsálót fogyaszt, és ha van elég könnyen begyűjthető élelem, bolond lenne a szarvassal hadakozni.
Elmondja, hogy Békéscsabára az utóbbi években a tőkésrécék – akik az Élővíz-csatorna partján vertek sátrat –, és az örvös galambok költöztek be, mert itt biztonságban vannak. Ahogy a kacsáknak, galamboknak nem kell tartaniuk a rókától, héjától, úgy nekünk sem kell a farkastól.
(Hamarosan tetőzik a kacsa boom – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
