A csapat nevével kapcsolatban Schoblocher Barbara, a banda torka, valahol azt nyilatkozta, Mózner Laci egy évig a pesti Kazinczy utcában lakott, ami elég közel van a Blahához. Zanzásítva innen az ötlet. Elmondása szerint a kecó amúgy szuper hely volt; többek között hangosan lehetett zenélni, bulizni stb.
A csabai hangversenyen azonban az együtt bulizás egy jó ideig nem működött. Noha az egyesület már az első dal után elkezdte bűvölni a közönséget, hogy ugyan jöjjenek már le a táncparkettre. Viszont nem tudták, hogy szerény, tisztelettudó népek lakják Békéscsigabigát.
Mi több, a fentebb említett Laci egy rap-féle, improvizált szöveget is intézett a hazaiak felé. Csekély eredménnyel. És legalább az ötödik nótáig várniuk kellett a visszacsatoláshoz. (Mondjuk, ami Csabán 50 fő, az a fővárosban legalább 800. És a nagyszámok törvénye szerint egy zsúfolt klubban könnyebb takarásban riszálni.)
No… és az együttes! Egy remek összeszokott kis társaság tolta a muzsikát a Gyöngyike stégjén, akik teljes mértékben kiszolgálták a kalapos dívát. (Értsd nem voltak öncélú tekerések, persze ez nem az a műfaj.)
A masszív dob-basszusra épülő, az egymásnak válaszolgató, tarkabarka ködökben úszó gitárszólamokat, főként a billentyűs kolléga boronálta össze. Barbi csudás hangján, az angol szövegű alkotások még nagyobbat dobtak. Például az egyik blues-country dolgozatban némi Sheryl Crow-os áthallás is átjött – de lehet, hogy csak max. az angol miatt.
Galéria
A végén már Szekeres Tomi is az elmaradhatatlan zsákjával a hátán denszelt egy nagyot.
***
Schoblocher Barbara - ének
Jancsó Gábor - basszusgitár
Mózner László - gitár
Szajkó András - gitár
Juhász Ádám - dobok
Pénzes Máté - billentyű
