– Amikor legutóbb találkoztunk, nagy örömmel mesélted, hogy jön a negyedik unokátok! Akár már egy magánbölcsit is nyithatnátok.
– Ááá… Ha négy év múlva letelik a negyven év munkaviszonyom, akkor már csak a saját unokáimmal szeretnék foglalkozni. Hozzáteszem, persze nagyon szeretem a gyerkőcöket!
– Nem lesznek elvonási tüneteid?
– Én egy nagyon aktív ember vagyok: imádok kertészkedni, zenét hallgatni, olvasni, a természetben csavarogni és persze unokázni is.
– A ti pedagógiai munkátok a leghátrányosabb, hiszen hiába vagytok egy évig, talán a legfontosabb korban a második anyukájuk a gyerekeknek, a ballagást követően, lehet, hogy már ovis középsősként elfelejtenek benneteket.
– Igen, ez általában így van, de ha a szülők életben tartják az emlékeket, például néha megnézik a bölcsis képeket, netán a kerítésünk előtt elsétálnak, arról már nem is merek beszélni, hogy bejönnek megölelgetni…. Ahogy mondtam, már 36 éve dolgozok, és az első „gyermekeim” már közel negyvenévesek. Sőt, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy több kisgyermeknek a szüleit is gondoztam.
– Mikor döntöttél úgy, hogy ezt a foglalkozást választod?
– Már pici lányként azt mondogattam, hogy gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Ez van bennem; elmentem volna máshova, de abban nem tudtam volna kiteljesedni.
– Ma már egyre több szakmára mondják, hogy nincs benne pénz…
– Nem is azért választottam; mindig is alulfizetettek voltunk. Miközben egy nagyon szép hivatás, amelyhez sok-sok empátia kell hozzá.
– Ugyanakkor gondolom, egyre nehezebb, hiszen rengeteg impulzust kapnak manapság a gyerekek.
– Mindig azt mondom, a gyerek a család tükre.
– Volt olyan kissrác, aki behozta már a mobilját?
– Egyszer. De finoman megmondtuk a szüleinek, hogy véletlenül a kicsinél maradt a telefonja… Olyan többször előfordult, hogy a sajátomat az íróasztalon hagytam, és volt, hogy egy kisfiú megkaparintotta, majd olyan szakértelemmel nyúlt hozzá, ahogy én sosem… De gyorsan magasabbra tettem, mert még a végén rendel nekem valamit. Az arany középút híve vagyok.
– Sportoljon, mellette játszhat.
– Igen; és az unokáim: Hunor (11), Nimród (10) és Iringó (7)… Tehát a nagyobbak már kaptak a telefont, de le vannak korlátozva. Tudom, nincs mit tenni, ez a jelen.
– És most jön a negyedik harcos.
– Igen, akit nagy izgalommal, és nagyon sok szeretettel várunk: most egy Marcink fog születni, akit már simogatunk, beszélünk hozzá és énekelünk neki.
– Milyen érdekes a három lánygyermeked után, egy kivétellel fiúk unokák születtek/nek!
– Számomra ez hihetetlen, hiszen megtört a nőuralom a családban!
– Apuka miképp fogadta a fiúfrontot?
– Nagyon örült neki. Miközben korábban mindig tartottam benne a lelket, mert nem született kisfiú. De mindig azt mondta, hogy „Hidd el, én nagyon boldog vagyok a lányokkal!”, akik ráadásul nagyon apásak.
– El volt kényeztetve?
– Igen! Amikor mindig hazajött, az egyik a nyakába ugrott, a másik hozta a papucsát… annyira körberajongták az apjukat, hogy szinte én voltam kissé féltékeny. Azonfelül nagyon bütykölős, barkácsoló ember, és végre át tudja adni a tudományát, s ha Hunor nem is követi, de Nimródnak már saját műhelye van Medgyesen. Imádja, hogy vannak fiúk, mert velük lehet pasis dolgokat csinálni. És amikor Bea, a nagylányunk anno elárulta, hogy fia lesz, akkor férjem megkérdezte, „Hááát… nem lesz mégis kislány?”. Mire azt mondtam, „Misi, ha fiút mondtak, akkor fiú lesz!”
– Hogy viseltétek a korlátozásokat?
– Bogi (ő a legkisebb lány) két éve személyi edző a fővárosban, és épp a koronavírus előtt vizsgaidőszaka volt, így jó sokáig nem is találkoztunk, amit az anyai szívem, s lelkem nagyon nehezen viselt. Persze ma már van messenger, skype stb., de nem tudtam megölelni… És most, hogy jött ez a vírus – nem mondom, hogy hála Istennek –, így itthon volt velünk majdnem három hónapig.
Míg Betti (ő a középső Bilácz leány) pedig úgy ment férjhez, hogy nem lehettünk ott az esküvőjén. A tervek szerin apuka bevezette volna a nagyterembe, Iringónál, a kislány unokánknál lettek volna a gyűrűk. Azonban nem tudtak szeptemberig várni, hiszen Marci augusztusban jön. Amúgy négy unokámból három oroszlán lesz, úgyhogy oroszlánszelídítő is vagyok.
