Brunner Attila Kiskunfélegyházán született, az ELTE-n művészettörténetből szerzett mesterfokú diplomát. Projektrésztvevőként dolgozott a Balogh Bertalan Művészeti Alapítványnál és az Iparművészeti Múzeumnál. 2017 óta Budapest Főváros Levéltárának munkatársa. Kutatási területe a 19–20. század művészete, különös tekintettel az alföldi régióra és a szecesszióra, de foglalkozott a magyar játéktervezés történetével, Schéner Mihály művészetével és Orlai Petrics Soma munkásságával is.
Első könyve Csongrád város szecessziós építészetéről jelent meg 2017-ben. Publikációi többek között az Irodalomtörténet, a BUKSZ, a Levéltári Szemle, a Forrás, a Séd, a Bácsország folyóiratokban jelentek meg; a társzerkesztőkkel szerkesztett kötetek kiadói a Holnap Kiadó, Budapest Főváros Levéltára, a Kiskun Múzeum és az MMA Kiadó voltak.
2023-ban jelent meg a szerző magyar városházákról szóló, a 2020-as pandémia alatt készült munkája. A könyvet bemutató társalgás moderátora a könyvtár munkatársa, Kovács Attila volt.
– Szülőföldem ihlette a mű létrejöttét, amit a maga nemében hiánypótlónak tartok, hiszen magyar vonatkozásban nem volt még a világi középületek ezen szegmensét bemutatót könyv. Hogy mit nevezhetünk városházának, az nehezen definálható, legalábbis építészeti szempontból. Én igyekeztem az anyaggyűjtés során szűkítetten, az eredetileg is városházának szánt középületekre szorítkozni – vallott szerzeményéről Brunner Attila.
Galéria
-1024x576.webp)
