Kocsis Ferenc műve apokalipszissal kezdődik, amikor egy tavaszi napon hirtelen, minden előzmény nélkül elsötétült az égen a Nap. Majd pár perc múlva ismét fény öntötte el a világot, ami addigra teljesen kifordult önmagából. Az emberiség pedig felnézve az égre azt látta, hogy valamilyen ismeretlen erő kiszakította a Földet a megszokott három dimenziós téridőből. Szó szerint kifordítva körülötte a teret, bezárta a bolygót egy téranomáliába. Ennek neve: bendő. A közepén lebeg a Zenit, egy hatalmas űrjármű, ami lámpaként világítja be a tartályvilág homorú felszínét. És az utasai nem óhajtanak szóba állni a megdöbbent emberiséggel, makacs hallgatásba burkolózva.
Ez a történet arról szól, mi történik ezután, az első hetekben Magyarországon és a világban, de főként Békéscsabán, a regény fő helyszínén, miközben az emberiség megpróbál kezdeni valamit a lehetetlen helyzettel. A rendkívüli és egyre tragikusabb eseményeket egy Kovács Zoltán nevű rejtélyes férfi meséli el, aki után több nagyhatalom titkosszolgálatai is elkezdenek érdeklődni, mikor kiderül, hogy jóval többet tud az ügy hátteréről, mint amennyit hajlandó lenne bárkinek is elárulni.
A műben minden helyszín valós, a szereplőket pedig élő személyekről mintáztam. Ha legközelebb felnézel az égre, ahol a Nap, a Hold, meg a csillagok helyett a földboltot látod a magasban, te már tudni fogod, hogy elkezdődött: az apokalipszis!
