Békéscsaba 1922 - Békéscsaba és a világ 1922. március elején

Vármegyei hír – Volt mivel foglalkozni …

Gyulán zajlott Békés vármegye törvényhatósági bizottságának gyűlése, melyről a Körösvidék nagy terjedelemben számolt be 1922. március elsején. Az ülés Dr. Damiel Sándor beszédével kezdődött, aki örömmel számolt be arról, hogy hamarosan kinevezik a vármegye főispánját. Magát az alispáni jelentést az ülésen nem olvasta fel, „minthogy a vármegye hivatalos lapjából minden képviselő ismeri”. 

alispán után a békéscsabai küldött, Kraszkó Mihály felszólalása következett, aki a csabai aratók elmaradt lisztsegélye ügyében kérdezte a megye vezetőjét. Damiel válaszában elmondta, hogy „a közélelmezési miniszter által erre a célra kiutalt lisztmennyiség a felét sem fedezi az összeirt munkások szükségleteinek, tehát a bejelentett igények csak kis részben elégíthetők ki”. A békéscsabai polgármester, Dr. Berthóty István nyugtatta meg a jelenlévőket, hogy éppen aznap idézték be a munkásokat és a segélyezés hamarosan Csabán is megkezdődik. Az ügy lezárását követően a gyulai helyettes polgármester, Dr. Csete József adta elő panaszát, mely szerint Gyulán „50 épitőmunkás és mintegy 250 földmunkás van munkanélkül”. Azt kérte a gyűléstől, hogy feliratban írjanak az illetékes minisztériumnak, miszerint az állami építkezésekre ezeket a munkanélkülieket hívják el dolgozni. Gyulán nagy gondot jelentett a kórház működtetése is. Csete beszédében elmondta, hogy „a közkórház betegei megfagynak és meghalnak étlen, minthogy a megye nem gondoskodhatik se, tüzelőanyagról, se megfelelő élelmezésről”. Javasolta, hogy a helyzet megoldása érdekében a vármegye anyagi támogatást kérjen az államtól. Pollák Arnold a békéscsabai földigénylők ügyében tett fel kérdést, melyre Berthóty válaszolt. Elmondta, „hogy a városi hatóságok nem tehetnek egyebei, minthogy folyton sürgetik a kisajátítás megejtését. Az intézkedés azonban kizárólag a földbirtokrendező-biróság hatáskörébe tartozik”. A továbbiakban megválasztották a szolgabírót Dr. Valkovszky György személyében, aki rögtön letette a hivatali esküt is. A következő napirendi pont a lakásrekvirálások ügye volt. K. Schriffert József a rekvirálások megszüntetésre tett javaslatot. A vármegye végül úgy döntött, hogy „felírnak a kormányhoz az iránt, hogy a házigazdák maguk választhassák meg kislakásaikba a lakókat tetszésük szerint”. A legnagyobb vitát a közúti költségvetés váltotta ki, mert a „javaslat szerint a vármegye 21 kilóméteres utvonalat 8200 köbméter kaviccsal akar áthengerelletni”. Mindezt közmunka keretében, ahol „a kézinapszámot 50, az egyfogatut 250, a kétfogatut pedig j 500 koronában állapítják meg”. Ehhez is volt szava a békéscsabai polgármesternek. Berthóty szerint a községi közmunka nem más, mint robotmunka, amit mindenképpen ki kellene hagyni a javaslatból.

Szó szerint – A „magyarok Mózese” a csabaiakhoz

„Kemény Mihál urnák a békés csabai polgári kör elnökének Békés Csabán (Békés megyében) Magyar országon (Ungheria)

Tisztelt Elnök ur!

Még mielőtt kezemhez érkezett volna a Békés Csabai polgári kör nevében mult September hó 13 káról hozzám intézett becses levele, több jelenségek nyilván valóvá tették, hogy kellemetlenségeknek s itt-ott még többnek is lehetnek azon hazámfiai kitéve, kik eléggé jóra fordultaknak vélték a viszonyokat, hogy csekély személyem iránti jóindulatuknak és barátságos vonzalmuknak szabadabb kifejezést adhassanak. Minél becsesebb előttem e jóindulat tapasztalása, annál nagyobb tartózkodásra érzem magamat — szemben az emlitett jelenségekkel — kötelezettnek, ne hogy a nyilt bizalommal közeledésre nyilt bizalommal válaszolva, bajba keverjem azokat, kik szives megemlékezéssel tisztelnek meg — még inkább érzem e kötelességet, midőn ily egylet van szóban, mint a Békés-Csabai polgári kör. Mert én az ilyen köröknek nemcsak társas miveltségi érdeket, hanem elv és érzelem rokonitó befolyást is tulajdonitok s azért nagyon sajnálnám, ha akár a fájdalomnak, akár a reménynek egy szabadabb szava, melyre Önnek szívélyes levele oly természetes ösztönt ad, az Egyletet, a közélet gyanakodó gyámnokaival valami súrlódásba keverné. Ez okozta, tisztelt Elnök ur! hogy becses levelére ily soká késett válaszom, s ez okozza, hogy most is csak egyszerű köszönet mondására szorítkozom. Tájékozni kívántam magamat, ha nem eshetnek-e a rendháboritás gyanújába, a kik rokonszenvet vallanak irántam s a tájékozás eredménye az, hogy tartózkodom kifejezést adni az emlékezeteknek és érzelmeknek, melyeket Elnök ur levelének kegyeletes hangja keblemben felkölt. Köszönöm, szívből köszönöm az irántam tanúsított jó akaratot. A felajánlott tiszteleti tagságot örömmel elfogadom s az érzelem rokonság kapcsa gyanánt fogom mindig becsben tartani.
Legyen ennyi elég. — A többit mit még mondani szeretnék, olvassák önök soraim között. Csak egyet engedjenek megemlítenem. És ez az, hogy ha még valaha viszontláthatnám Hazámat, melyet mindig oly hőn, hiven s önzéstelenül szerettem, mint hőbben, hívebben s önzéstelenebbül senki sem szeretheti : Békés Megye földje volna az, melyre oly pietás sal zarándokolnék elrebegni Istenhez egyrészt a hála, másrészt a resignatio imáját, mint az ó korban zarándokoltak a hit hívei a szent földre, mert Békés Megye földje az: melyen multunk legrettenetesebb ; napjaiban nőm — életemnek már ! elvesztett angyala — ótalmat és menedéket talált a nép között midőn a vérszomjas hatalom halálra kereste, mint az űzőbe vett erdei vadat. A halál elragadta öt oldalam mellől ! s földi élete mécsével örökre kialudt a száműzöttnek rideg lakában a vigasztalás világa. De minél sötétebb minden bennem s körültem e veszteség óta, annál elevenebb lelkemben a hála érzete a Békési Nép iránt, mert neki köszönhetem, hogy a Hon sorsa feletti bu s a hontalanság fájdalma egy ideig enyhítést bírhatott a családi boldogság áldásaiban. Most ennek is vége van — — És a Haza ? — „Quesivi lucem, ingemui que repente!"
Da ne csüggedjünk. Bízzunk magunkban. Őrizzük ön kebleinkben élesszük köreinkben a tevékenyhonszeretet örök tüzét, tenni készek ha lehet, tűrni ha kell. — Napjainkban az események kereke rögtön és nagyokat fordul. És Isten nem hagyja el azt, ki az igaz ügyben ön magát el nem hagyja. Fogadja Elnök ur s fogadják körtársaim szives baráti üdvözletemet.

Kelt Turinban October 26-kán 1867.

Kossuth Lajos.”

Helyi hír – Kiállítás a gimnáziumban

Nagyszabású vándorkiállításnak adott helyet a békéscsabai gimnázium száz évvel ezelőtt. Az 1922. március elején megnyílt tárlatot maga a város polgármestere, Dr. Berthóty István nyitotta meg, aki többek között a következőket mondta: „A háború után, amelyet nem hódítási vágyból harcoltunk végig kitartással és mindenkor dicsőséggel, ellenségeink — tobzódva a győzelmi mámorban — nap-nap után tovább fojtogatták nemzeti és állami létünket. Csak egy kivétel volt, a hatalmas amerikai Unió, mely nem csatlakozott ellenségeinkhez, hanem emberséges külön békét kötött velünk. Bár a gazdasági kapcsolatok még helyre nem állhattak, érezzük Amerika jóindulatát és jótékony tevékenységét. Milliókat hoznak és áldoznak a nyomor enyhítésére. Ebben a munkában céltudatosan az emberanyag védelme az első s itt is az anya- és csecsemővédelem”.

A város első emberének reményei szerint minden csabai anya megnézi majd a kiállítást, hiszen a „jó egészség az alapja a sikeres munkának, hasznos munka az alapja a társadalom anyagi és szellemi jólétének”. A Körösvidék a tudósításában végigkalauzolta olvasóit a termeken, részletesen bemutatva az ott található kiállítási anyagokat. A gimnázium tornatermében a csecsemővédelmi osztály mutatkozott be „utmutatás a szülőknek a gyermeknevelésre vonatkozólag" címmel. Itt bemutattak mindent, amit egy anyának tudnia kellett ahhoz, hogy gyermeke egészséges legyen. A kulturális csoport a lépcsőház melletti teremben mutatta be működését. Itt a falakon a csabai diákok képeit és kézimunkáit lehetett megtekinteni. A terem látogatottságát az is növelte, hogy három eredeti Munkácsy-kép is lógott a falon, melyek a Vidovszky család jóvoltából kerültek oda. Itt volt még látható a tanügyi csoport kiállítása és több könyv is, melyet a Tevan Nyomda adott ki. Az ipari és építészeti csoport kiállításán békéscsabai iparosok mutatkoztak be. Így tekinthették meg többek között a látogatók Belanka Mihály építész betonárugyárát, mely „cementlapokat, terrazzó burkolatot és tetszetős családi ház és villa-terveket mutat be”; Kovan Endre úriszabót, Péterfi Endre „uri- és női cipészt”; Varga Lajos asztalost és Gaál Zoltán férfiszabót.

Kommentár nélkül

Forrás:

https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_01-03/?pg=236&layout=s