Voltak fesztiválok, koncertek, színházi előadások, szinte kibírhatatlanul meleg napok, nagy strandolások, gyönyörű esték, túrák, táborok, illékony szerelmek, éjszakába nyúló beszélgetések. A természet idén nyáron is felkiáltójelet tett maga után, de velünk, Békés megyeiekkel szelídebben bánt, mint az ország, a világ sok más pontján élőkkel.
Kinyújtózhattunk kicsit és sikerült időnként egyszerűen csak örülni a létezésnek, egymásnak. Talán elénk sodort az élet olyan embereket, akik otthagyták lenyomatukat a lelkünkön, akiktől tanulhattunk valami fontosat: mosolyt, életbölcsességet, hallgatni tudást.
Vissza-visszanézünk, az ismerős arcok, tájak lassan a homályba vesznek; egyre beljebb ballagunk az őszbe. Vannak, akik új iskolában, új munkahelyen kezdtek, mások a megszokott környezetben folytatják, rengeteg új feladattal.
A szünet után újra összegyűltek az egyesületek, a különböző közösségek, megannyi tanfolyam kezdődik – jó lenne most valami teljesen új dolgot kipróbálni...
A naptárban egyre szaporodnak a bejegyzések, fő a szilvalekvár, az ablakból rálátni a fészekre, ahol nemrég még a gólyák élték mindennapjaikat.
Egy várakozó sóhajtás minden nap, tele emlékekkel és kíváncsisággal.
Tartalmas, békés, színes, szép őszben reménykedem.
Fotó: behir.hu/ Such Tamás
