Mintegy hosszúra nyúlt nyári szünet végén, oly lelkesen üdvözölik egymást a 10-11 éves skacok, azaz a baby korcsoportosok – kivételesen most ehhez a korcsoporthoz látogattam el.
„Jó… táskát letenni!” – adja ki az ukázt Papp Szilvia, a csapat úszóedzője. „Kinek tartozunk csokival vagy bármivel? – de ezt már Dobra Róbert, a másik edző kérdezi. (Senki sem válaszol.) – Senkinek? – folytatja. – Ez azt jelenti, hogy senki sem dolgozott a karantén alatt?” (Ekkor már mindenki hevesen bólogat.)
Majd az utóbbi két hónap lehetetlenje lehetségessé válik: elkezdődik az első (parti) csoportos edzés.
„Boldog Új Évet Kívánok!-kal köszöntöttem azokat, akikkel ma először találkoztam – meséli dr. Szilágy Kristóf vezetőedző. – Hiszem ez a szünet rendhagyó hosszúságú volt. Ráadásul ez egy olyan élethelyzettel párosult, hogy a gyerekek mozgásigényét sem sikerült kielégíteni.”
Hozzáteszi, a sors iróniája, hogy az utolsó közös edzés március 13-a, péntek 13 volt; az első, közös vizes edzés az úszókkal pedig június 4-én lesz – így egy hétig korlátanul uralhatják az ötvenest.
Galéria
Továbbá megjegyzi, a korlátozások legnagyobb elszenvedői a két legnagyobb sikersportágot, az úszást és a pólót érintette leginkább, ugyanis a vízben való mozgás hiányát semmilyen közeg nem tudja pótolni.
– Rossz a képlet – jegyzem meg –, hiszen a magyar nem lovas, hanem vizes nép.
– Ha a kajak-kenut is idevesszük – válaszolja –, akkor mindenképp. – Ez az olimpián mindig bejön.
Minden szomorúságban valami kis pláne: a karantén ideje alatt felújították a fürdő öltözőit. Az egyikben Bucsi Feca, a serdülők kapusa, mint a legművészibb kezű vízilabdás épp a „Hajrá, Békéscsaba!” feliratot pingálja az egyik oszlopra, amely majd nyilván a vendégcsapatokat fogja majd üdvözölni.
