Ezeken a helyeken széles, különböző cserjefajokban gazdag erdőszegélyt találunk. A kökény, az egybibés galagonya, a veresgyűrű som mellett itt-ott csíkos kecskerágót is láthatunk. Ez a cserje különösen ősszel feltűnő, amikor rózsapiros termései már messziről felhívják rá a figyelmet.
A csíkos kecskerágó akár 2-3 méter magasra is megnő. Apró, fehér virágai szinte elvesznek a sűrű lombozatban, de ősszel, amikor beérik a termése és az élénk színű magköpeny is kialakul, kifejezetten dekoratív látvány. Nem véletlen, hogy eredeti, vagy nemesített változatai díszcserjeként is kedveltek. Bánjunk azonban óvatosan vele, különösen gyermekek közelében, mivel a csíkos kecskerágó minden része mérgező. A termés fogyasztása hányást, szédülést, eszméletvesztést okoz, és esetenként súlyosabb szövődmények is előfordulnak.
Sehol sem gyakori, de elterjedési területe meglehetősen nagy. Gyakorlatilag az északi sarkvidéki és a legmelegebb mediterrán tájak kivételével egész Európában előfordul. Ez a cserjefaj is bizonyítja, hogy az erdőszegélyeknek ökológiai, természetvédelmi, mikroklimatikus jelentőségén túl esztétikai szerepük is van. Tavasszal a virágzó, ősszel pedig a termést érlelő cserjék színezik az erdőt és gyönyörködtetik a szemet.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
