A pusztai ölyv a száraz, füves, akár félsivatagos területek jellegzetes madara. Európában a Balkánon, Közép Ázsiában pedig egészen Mongóliáig fészkel. Hazánk a faj elterjedésének nyugati határán van, nálunk kis számban, elsősorban a Hortobágyon fészkel. Érdekesség, hogy az idei évben csak a Körös-Maros Nemzeti Parkban regisztrálták a faj sikeres költését.
Az ölyvek között igen nagynak számít, jóval termetesebb, mint az egerészölyv, szárnya hosszabb, színe pedig világosabb. Sasszerű madár, erre utal német neve is: Adlerbussard, azaz sasölyv.
Nyáron és ősszel a hazai állomány mellé érkeznek kóborlók is, ilyenkor nagyobb esély van találkozni egy-egy példányukkal. Idén júliusban és augusztusban nagy számban látták őket a kardoskúti Fehér-tó környékén, ahol a legtöbben egyszerre kilencen voltak. A Cserebökényi-pusztákon szintén több pusztai ölyv tartózkodott. Alkalmanként előfordulnak áttelő egyedek is.
Idén novemberben két adult madarat már több alkalommal is megfigyeltek Hódmezővásárhely és Székkutas határán, Csomorkány közelében. A pusztai ölyvek legkedveltebb táplálékát a rágcsálók jelentik, de békákat, gyíkokat is fogyasztanak. Kardoskút térségében most a mezei pocok a fő táplálékuk.
A keményebb teleken a pusztai ölyvek Észak-Afrikában illetve Dél-Ázsiában töltik a hideg évszakot.
Forrás: KMNP
