Az arc jellegét természetesen nagyban meghatározzák a gének, de esetleges aszimmetriája nemcsak ezen múlik. Egyrészt magzati korban az arc két fele eltérően fejlődhet, másrészt pedig az érzelmi élet is már az élet legkorábbi szakaszától fogva befolyásolja, mennyire szimmetrikus a két arcfél.
Az élet megpróbáltatásait a gyerekkortól jegyzi az arc, mint azt az Edinburgh-i Egyetem kutatói mondják. Szerintük a rosszabb életkörülmények, a nehéz gyerekkor miatt az arc aszimmetrikusabbá válhat.
Az ausztrál felmérés során a férfiak 18 és 36 év közötti nők képét mutatták, és arra kérték őket, pontozzák, hogy melyiküket tartják szépnek. Közben egy számítógépes modell segítségével ellenőrizték, melyik képre, hogyan reagált a résztvevők agya. Kiderült, hogy az egyszerű arcokat hamarabb és könnyebben feldolgozza az agya, aminek eredményeként szebbnek értékelték ezeket a nőket. Nem véletlen, hogy a férfiak főként azokhoz a nőkhöz vonzódnak, akiknek az arca szimmetrikus, és mindez megmagyarázhatja az emotikonok népszerűségét is: az egyszerű, könnyen detektálható érzelmek biztonságos kapaszkodót jelentenek az emberi agy számára. A University of Queensland kutatása alátámasztja azt a korábbi feltételezést, hogy az első benyomás fontos, és ekkor ítéljük meg azt is, hogy vonzónak találjuk-e a másik embert. A jelek szerint azt tartjuk rokonszenvesnek és vonzónak, akinek az arcán semmi furcsaság nincs, és szimmetrikusnak mondható az összhatás. A szakemberek szerint valószínű, hogy nemcsak az ember, hanem a legtöbb állat is így működik: a szimmetria vonzza, mivel ezt tudja egyszerűen felfogni az agyával.
Persze vannak emberek, akiknek arca közelít a szimmetrikushoz, azonban nem ők vannak többségben, mégis szimmetrikusnak látjuk. Az apró eltéréseket agyunk kipótolja, így a szimmetriához közeli arc, teljesen szimmetrikusnak tűnhet.
Forrás: Mindennapi pszichológia VIII. évf. 6.szám; HVG
