Az Apáczai Csere János-díjat 1973-ban alapították, amely az oktatásügyet felügyelő miniszter által adományozható szakmai elismerés pedagógusok és főiskolai, egyetemi oktatók részére kiemelkedő oktatási-nevelési-gyógypedagógiai munkájukért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységükért.
– Számított-e erre a díjra, illetve milyen érzés, hogy Önt ismerték el ezzel a kitüntetéssel?
– Csodálatos érzés, és ami a legcsodálatosabb, az, hogy Jankay Tibor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nevelőtestülete terjesztett fel erre a díjra, mert úgy gondolták, hogy az elmúlt időszakban végzett munkásságommal kiérdemeltem. Nagyon jó érzés volt ott lenni az ország harminckét legjobb pedagógusa között, akit díjaztak. Az Apáczai Csere János-díjat kimondottan az idegennyelv területén kimagasló teljesítményt nyújtó pedagógusok kapják meg, évente pedig tíz ilyen pedagógust ismernek el ezzel a díjal.
– Miért választotta a pedagógusi hivatást? Mit lehet tudni a tanulmányairól, munkásságáról?
– Mindig is gyermekekkel szerettem volna foglalkozni. Középiskolás koromban nyaranta óvodában dolgoztam és már ott elhatároztam, hogy az életemet a gyermekeknek szeretném szentelni. 1983-ban végeztem Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-orosz szakos tanárként és az akkori 2. számú iskolában kezdtem el dolgozni. Szerettem a munkát, úgyhogy másodállást is vállaltam, kollégiumi nevelőtanár is voltam. Miután megszülettek a gyermekeim, a gyes alatt átképeztem magam angoltanárrá, majd elhelezkedtem az akkori 9-es számú iskolában. Azóta, 1990-óta itt dolgozom ezen a munkahelyen. Akkor én voltam az egyetlen és első angol szakos tanár. Azóta a tantestület nagy része már angol műveltségterülettel vagy angol szakkal rendelkezik, hiszen két tanítási nyelvű iskolaként nagyon fontos a folyamatos nyelvi fejlesztés.
Egész életemet a kisgyermekkori nyelvoktatásnak szántam, hiszen fontosnak tartom és meggyőződésem, hogy a nyelvoktatást minél hamarabb kell elkezdeni, hiszen minél hamarabb kezdjük el egy gyermeknél, annál nagyobb sikereket érünk el a későbbiekben. Ez az oka annak, hogy a két tanítási nyelvű oktatást siekrült bevezetni az intézményben. Először munkaközösség vezetőként, majd tagozatvezetőként dolgoztam, és 2008-óta vagyok az intézmény vezetője.
– Mi a legszebb, illetve a legnehezebb a hivatásában?
– A legszebb a csicsergő gyermekek között lenni és velük együtt átélni a mindennapok nevelő-oktató munkáját. A kollégáimmal mindig is együtt tudtunk gondolkodni, innovatív, kreatív módon tudtuk előre vinni az iskolát.
A legnehezebb talán a váltások kezelése. Akár egy fenntartóváltás, akár egy intézményi struktúraváltás kezelése úgy, hogy a kollégák, a szülők és a gyermekek a legkevesebbet érezzék belőle. Úgy gondolom, hogy ez sikerült, hiszen itt a Jankay iskolában mindenki teljes erővel azon dolgozik, hogy a gyermekeink személyiségét tudjuk fejleszteni, nagyon-nagyon fontos a tehetséggondozás. Mi hisszük és valljuk azt, hogy mindenki tehetséges valamiben és ezt igyekszünk is megtalálni.
Iskolánk olyan sikereket ért el mint az Oktatási Hivatal bázisintézménye, matematikai tudásközpont is, így nem csak az idegennyelvi területen, hanem a matematikai tudásban is kiemelkedő teljesítményt nyújtunk. Két tanítási nyelvű iskolaként nemcsak Békéscsabán, hanem az egész megyében sikerült szaktanácsadóként, szakértőként további két tanítási nyelvű iskolák beindításában segédkeznem. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mindennapokban, akkor, amikor egy minősített tehetséggondozó műhely vezetőjeként dolgozik az ember, akkor merjen a szülőkkel és a gyerekekkel közösen gondolkodni a jövőről, építkezni és olyan célokat kitűzni, ami mindenki számára megfoható. Ez a cél mindazoknak, akik a mi iskolánkba járnak, nemcsak magyar, hanem idegen nyelven is elérhetővé válik.
– A koronavírus-helyzet milyen nehézségek elé állította a pedagógusokat, illetve az Önök intézményét? Hogyan élték meg ezt az időszakot?
– Nagyon nagy szerencsénk van, ugyanis az infokommunikációs technikák alkalmazásában is élen jár az intézményünk. Így a kollégáink és tanáraink is fel voltak készülve arra, hogy egyik napról a másikra átálljanak. Számtalan olyan jó gyakorlatunk van, amit már korábban is kipróbáltunk első osztályos kortól egészen a nyolcadik osztályos korig. Tanítványaink és kollégáink nagyon sok időt fordítottak arra, hogy a saját kompetenciáikat fejlesszék. Ez természetesen nagyon jól jött akkor, amikor tavaly márciusban át kellett állnunk egyik napról a másikra és úgy érezzük, hogy nem jelentett olyan nagy megpróbáltatást. Az idei átállásnál már még könnyebb dolgunk volt, hiszen felkészültünk: az órarend összeállításánál építkeztünk az előző évek tapasztalataiból és a szülőket is megkérdeztük.
Ha az év végi eredményeket nézzük, nincsen változás. A tanulóink fele szinte kitűnő, ami úgy gondolom, hogy egy 570 fős intézménynél óriási dolog, 208 kitűnő tanulónk van ebben az évben. A továbbtanulók tekintetében sem történt változás, hiszen a tanítványaink azokra a helyekre kerültek be, ahova szerettek volna. Szegetől Budapesten keresztül Debrecenig jutottak el a diákjaink, ami úgy gondolom, hogy mind az ő, mind pedig a mi sikerünk. Bízunk benne, hogy az, amit a koronavírus hozott a számunkra, csak tovább építi az ő és a mi személyiségünket.
– Önnek pedagógusként személy szerint mi a hitvallása, mi viszi előre a mindennapokban?
– Pedagógusként az idegennyelv tudás átadása. Úgy lehet valaki európai polgár, hogy a saját identitását megőrizve idegen nyelveken is tudjon kommunikálni. Mindig is az volt a célom, hogy ezt iskolai keretek között a maximális segítságnyújtással tudjuk megadni. Úgy gondolom, hogy ez sikerül is, hiszen mostani tanítványaink 90 százaléka középfokú nyelvvizsgával a zsebében megy el középiskolába, ezt a tudást pedig mi itt adjuk át nekik az iskolában.
A tudás megosztása a másik olyan központi dolog az életemben, amit akár szaktanácsadóként vagy szakértőként, intézményvezetőként, pedagógusként nagyon fontosnak tartok. Úgy gondolom, hogy ebben is élen járunk a kollégáimal, hiszen számtalan olyan programot szerveztünk az elmúlt időszakban, amely ezt a tudást át tudtuk adni. Intézményünkben több mint ötszáz pedagógus fordult meg az elmúlt öt évben, akikkel a jó gyakorlatainkat tudtuk megosztani, továbbra is segítve a munkájukat a saját intézményeikben.
Úgy gondolom, hogy a pedagógus társadalomnak és vezetőként nekem is az a feladatunk, hogy a tudást, a közösségi, kooperatív gondolkodást tovább tudjuk adni a gyerekeknek. Szerencsére ebben partnereink a szülők és a kollégáim is.
– Milyen a jó pedagógus? Mik azok a legfontosabb tulajdonságok, amik szükségesek ehhez a hivatáshoz?
– A legfontosabb szeretni a gyerekeket és az, hogy minden nap mosolyogva menjünk közéjük, majd feltöltődve menjünk haza a nap végén. Hiszem, hogy azok tudják a pedagógusi hivatást választani és azok maradnak a pályán, akik képesek arra, hogy akár gyerekként gondolkodva tudják átadni a tudásukat, élményt nyújtva a számukra. Az élmény alapú tanulás, a kooperatív együttgondolkodás viszi előre pedagógus társadalmat és meggyőződésem, hogy jó úton haladunk efelé.
Képek forrása: Tirjákné Prisztavok Ágnes
-400x225.JPG)
