Országos hír – Végre valami olcsóbb lett!
Apróságok
Országos hír – A legnagyobb magyar a példa
„»Ha azt akarjuk, hogy ez a Magyarországnak nevezett romhalmaz uj életre keljen, nekünk is úgy kell érezni, gondolkodni, cselekedni és élni, mint Széchenyi tette«. Ezeket a szavakat mondotta Zichy János gróf a Nemzeti Kaszinónak ezidei Széchenyi lakomáján, amelyet minden esztendőben megtart az előkelő gyülekezet és amelyen mindig, egy-egy kimagasló egyéniség mond pohárköszöntőt kezében a nagynevű alapitó emlékezetére vert aranyserleggel.
Bizony szomorúan igaz, hogy egy szánalmas romhalmaz az, amit mi Magyarországnak hivunk. Romhalmaz gazdasági, romhalmaz erkölcsi értelemben. Az összedőlt falak között talán még ott vannak a régi fénynek, jólétnek maradványai, de az épület talapzatát megingatta a földrengés, tetejét elvitte a vihar. Ami még áll a helyén, minden pillanatban összeomolhat, mindent szárnyára, vehet a szél, mindent szemétté áztathat az eső. Mert nincsen fundamentum, mert nincsen tetőzet. Mi volt a fundamentum? Az egyházias kereszténység. Mi van most helyette? Világias pogányság. Soha, ezer esztendőn át nem hangzott annyit az ajkakon a kereszténység, de soha távolabb nem állott népünk az igazi kereszténységtől, mint napjainkban. — Pogány bűnök terjednek, mindig szélesebb és szélesebb társadalmi rétegeket kerítve hatalmukba. így nem lehet újjáépíteni a fundamentumot. A tekintélyek napról-napra tünedeznek, nincsen férfiú, akit bátran, elszántan tudna követni csak egy kis csoport is. Mi lesz igy az elsodort tetőzettel? A kiváló szónok Széchenyi Istvánhoz utalt bennünket, ügy kell éreznünk, úgy kell gondolkoznunk, cselekednünk és élnünk, mint Széchenyi tette. De vajjon hány embert találunk romhalmazaink között, aki úgy él, úgy érez és gondolkozik, mint Széchenyi. Hányat találunk, aki egyáltalán tudja, hogyan érzett, gondolkodott, cselekedett és élt Széchenyi. A tömegek más nagyságokat kaptak fel, de azoknak sem erényeit és jó tulajdonságait magasztalják és utánozzák, hanem hibáit törnjénezik. Széchenyi élete ismeretlen nemcsak a nagy tömegek, de az értelmiség jó része előtt is. A gondviselésnek azt a végtelen jóságát, amely őt nekünk adta, úgyszólván észre sem vettük. Meg nem háláltuk azzal, hogy tőle tanultunk, őt követtük, őt utánoztuk volna. Az ő nagy prófétai egyéniségét nem követte az apostolok és tanítványok serege, akikre pedig miuden eszmének, minden igazságnak szüksége van. Más eszmék, másféle igazságok bukkantak fel, amelyek az övéit háttérbe szorították. Nem mentek a nemzet vérébe azok a tanítások, amelyeket ő hirdetett, nem követtük az utat, amelyet ő jelölt ki a számunkra és ime, még nincsen egészen egy százada az ő fellépésének és már másodszor állunk hazánk romhalmaza felett. Vajjon mikor fogjuk végkép belátni, hogy téves utakon járunk, mikor fogjuk megkísérelni, hogy csakugyan úgy éljünk, erezzünk, gondolkozzunk és cselekedjünk, mint Széchenyi? Hátha telépithetjük a romhalmazt, úgy hogy nem fog többé akárminő viharra összedülni.”
Helyi hír – Egy csabai Gyulán
Gyulai hír – Petőfi 100
„Vasárnap, f. hó 4-én délután tartotta a gyulai r. kath. főgimnázium Petőfi Sándor születése századik évfordulójának megünneplésére rendezett előadását. A gimnázium tornaterme zsúfolásig megtelt erre az alkalomra az érdeklődő közönséggel, akiknek sorában ott volt gróf Almásy Dénesné is leányával, Jeanne grófnővel.
A gimnáziumi zenekar a Magyar Hiszekegy-gyel nyitotta meg az ünnepséget, azután Németi József pápai kamarás, igazgató mondott megnyitó beszédet, történelmi igazságokra felépített beszédben fejtegetve a magyarság kulturerejét, amely az idegen származású Petőfit a magyarság szellemén keresztül tette a világ egyik legnagyobb költőjévé. A megnyitó beszédek után a kisebb diákok szavaltak Petőfi hazafias és családi költeményeiből néhányat, majd az ifjúsági zenekar adott elő a Cigánybáróból egy fantáziát, meglepő haladásról téve tanúságot. Ezt követően Székely László VIII o. t. Petőfii egyénisége címmel olvasott fel egy szépen kidolgozott, kerekded és jó stílusban megírt értekezést. Jókainak Liszt által megzenésített költeménye A holt költő szerelme volt a kővetkező szám, melyet Praznovszky Vilmos adott elő Székely L. zongorakiséretével. A nehéz és fárasztó munkát mindkét szereplő dicséretes buzgósággal végezte. Nagy tetszést aratott Uhrin Mátyás VII. oszt. tanuló szereplése, aki a zenekar kíséretével egypár hírneves Petőfi-dalt (Juhász legény, A virágnak megtiltani, Fürdik a holdvilág, Temetésre szól az ének . . .) énekelt igen kellemes, fejlesztésre érdemes hangon. Ezután következett csak a műsor legfőbb pontja, Csura Miklós tanárnak Petőfi költészete címen tartott felolvasása. A nagyszabású témát tömören összefoglaló, mindvégig lebilincselő, élvezetes felolvasás, amely a közönséget zajos tetszésnyilvánításokra ragadta, közelebbről módunkban lesz olvasóinkkal egész terjedelmében megismertetni. A nagyobb diákok szavalata következett ezután. A nagy költő három remekművét, Dalaim, Szeptember végén és Egy gondolat bánt engemet, szavalták Frőhner, Zsíros és Osváth hetedik és nyolcadik osztályos tanulók nagy ambícióval küzdve nehéz feladatukkal. A zenekar a Hunyady indulóval rskesztette be a szépen sikerült ünnepélyt.”
Vármegyei hír – Rémhírek ellen
Forrás
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Bekes_1923/?pg=28&layout=s
_detail_01-400x225.webp)
