Országos hír – Hamarosan becsöngetnek
Augusztus végén mi mással foglalkozhatna a Körösvidék, mint a hamarosan elinduló iskolaévről. A néhol igen lehangoló, de a kor gondolkodásmódját jól bemutató vezércikkben megjegyzi az újságíró, hogy véget ért lassan a nyár „a vakációban kigömbölyödött és lesült gyermekek uj kis ruhájukban itt járkálnak már a poros város járdáin”.
A gyerekek hamarosan elindulnak az iskolák felé, kezükben szorongatva füzeteiket, könyveiket. A kis „emberpalánták” megkezdik „életküzdelmeiket”, hiszen az ő kis szívüket is megsebzik majd csalódások, hogy „az első szeptembertől fogva szakadatlan láncolatban kisérjék őket egészen a sirig”. Véget ér a felhőtlen kacagás és játék életükben, most már írniuk kell „pedig milyen nehezen fordul kis kezük a betűvetésre”. Hamarosan kiderül a gyerekek számára, hogy „az iskola nem egy újfajta játék, hanem börtön az ő pajkos, rakoncátlan, szabad kis leiküknek”. Bármilyen nehéz a szülőknek, de be kell adniuk gyermekeiket az iskolába, mert „öregek egymásután elhagyják az életet, ezt az örök küzdőteref s helyükbe a gyermekeknek kell lépniök”. A fiatalok és az ország boldogulása is az iskolától függ, harcra kell nevelni a gyerekeket, mert komoly küzdelem vár rájuk. Míg a korábbi generációknak csak az volt a feladatuk, hogy megőrizzék mindazt, amit őseik rájuk hagytak, a mostani „magyar ifjúságnak még vissza is kell szereznie azt, amit az apák bűne eltékozolt”. Mivel a szülők nem voltak elég erősek, hogy megőrizzék a haza egységét, ezért kell úgy nevelni a fiatalokat, hogy „ők erősek legyenek a visszaszerzésre”. Munka, műveltség, tudás – ezekben kell kiemelkednie a magyarságnak, hogy „foglalja vissza azt, amit a nyers erő elrabolt”. Nem kell lenézni az iskolát – folytatódik a minden bizonnyal Vidovszky Kálmán főszerkesztő által írt cikk – nem kell elérzékenyülni, mikor a gyerekek „harcba indulnak”, mert a „mi harcunkra jó fegyvert csak ott szerezhetnek”. Csakis az iskolákban lehet megtalálni azokat a fegyvereket „amelyek visszaszerzik a régi, nagy, magyar, keresztény Magyarországot”.
Helyi hír - Záróvizsga
A jaminai Magyar Királyi Földműves Iskola (mely a Bessenyei utca és a vasút közötti területen, a mai Kertész utca környékén működött – a szerk.) 1921. augusztus 28-án tartotta tanulói számára a záróvizsgát, melyen a növendékek bemutathatták megszerzett tudásukat.
A nevezetes eseményen részt vett Torday Lajos gazdasági tanár is, aki a földművelésügyi minisztérium küldött ki Békéscsabára. A Körösvidék sajnálkozott azon, hogy csak kevés környékbeli gazdálkodó vett részt a záróvizsgán, mert „nemcsak igaz gyönyörűségére szolgált volna az ott eltöltött idő, hanem bizonyosan sok értékes dolgot tanulhattak volna az ott hallott feleletekből még azok is, akik régi és jó mesterei a mezőgazdaságnak”. Száz évvel ezelőtt kilenc második évfolyamos tett vizsgát és mindegyikükön látszott, hogy komoly munka van mögöttük. Szerencsére nem az elméleti, hanem a gyakorlati tudásukra volt kíváncsi a bizottság, ami abból is látszott, hogy a diákok „az elővezetett állatok, az előkészített gépek és szerszámok mellett mutatták be, hogy ismerik mindazokat az élő és élettelen tárgyakat, amelyeket segítségül kell vennie a gazdának földje müvelésének s jól értenek az azokkal való bánáshoz”. A látottak és hallottak alapján a tanulók minden szava a „föld és a háziállatok szeretetét hirdette”. Magatartásuk fegyelmezett volt, amivel kivívták tanáraik és a jelenlévők tiszteletét is. A kormánykiküldött a vizsga végén „elragadtatással nyilatkozott a nagyszerű eredményről, tolmácsolva a földmivelésügyi minisztérium forró háláját és köszönetét elsősorban Kállay Ödönnek, az intézet kitűnő igazgatójának s az egész tanári karnak”. Az iskoláról azt is megjegyezte a Körösvidék, hogy bár a kommunisták és a románok hatalmas károkat okoztak „jószágban, gépekben és felszerelési tárgyakban”, de az intézmény munkáján ezt nem lehetett észrevenni. A pedagógusok katonai gazdasági tanfolyamot tartottak és felnőtt gazdák számára is szerveztek szaktanácsadást. A cikk végén visszatért az újságíró legnagyobb bánatára, mely szerint „csak kisszámban voltak jelen a szakemberek, akiknek pedig fokozott gyönyörűséget okozott volna a mindenképen fényesen sikerült évvégi vizsga végighallgatása”.
Megyei hír – Gyógyszerészek találkoztak
A magyarországi gyógyszerészek 1872-ben alapították meg saját egyesületüket, melyet 1921-ben átszerveztek. A cél az volt, hogy „az időközben alakult különböző testületek és egyesületek az általános gyógyszerészérdekű kérdések egyöntetű intézhetése céljából fentnevezett egyesület keretein belül” egybeolvadjanak.
Az így létrejövő szervezet legfontosabb feladata, hogy gyógyerészeti kamarát hozzanak létre, „amely szerint egyrészről őrködik a gyógyszerészi etika pontos betartásán, a törvények és szabályrendeleteknek az egész vonalon érvényt szerez, másrészről a gyógyszerészi kar gazdasági érdekeinek az erkölcs eszközeivel működő szigorú őre kiván lenni”. Több hazai nagyvárosban (Szolnok, Sopron, Szombathely, Kecskemét, Debrecen, Kaposvár, Nagykanizsa, Győr, Veszprém) már megalakultak a vidéki szervezetek. Erre Békéscsabán 1921. augusztus 29-én a Városháza dísztermében került sor, ahol „igen látogatott gyűlést” tartottak a „békésmegyei kerület” tagjai. A meghívottak között szerepelt „Müller Vilmos alelnök, Koritsánszky Ottó ügyvezető-igazgató, Ember Elek titkár és Karlovszky Geyza, a Gyógyszerészi Közlöny hivatalos lap szerkesztője” is. A délelőtt fél 11-kor kezdődő alakuló ülést Réthy Béla (a pemetefű cukorka megalkotója – a szerk.) nyitotta meg és egyben köszöntötte a vendégeket: „Berthóty István polgármestert, dr. Reisz Miksa járási főorvost és dr. Debreczeny Lajos rendőrkapitányt”. Beszédében kifejtette a gyógyszerészeti egyesület célját és nem titkolta, hogy „gyógyszerészi kar éppen a széthúzás és testületi szellem hiánya” miatt került ilyen nehéz helyzetbe. Réthy az összefogás és az önzetlen munka gondolataival nyitotta meg az ülést. Őt Müller Ferenc követte, aki arra kérte a jelenlévő gyógyszerészeket, hogy „alkossanak olyan társadalmi közösséget, mely minden társadalmi osztálynak példaképe legyen”. Koritsánszky Ottó felszólalásában a két békéscsabai gyógyszerészt méltatta: Varságh Bélát és Réthy Bélát, „akik hatalmas munkájukkal a gyógyszerészi karnak mindenkor csak elismerést és tiszteletet szereztek”. Nagyívű beszéde végén arra kért mindenkit, hogy dolgozzunk úgy, hogy „Varságh Bélák és Réthy Bélák legyünk”. Az ülés végén kimondták: megalakult a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Békésvármegyei Kerülete, melynek tisztikarát is megválasztották. Ezek szerint örökös díszelnök Varságh Béla lett, megválasztották „elnökül Réthy Bélát, elnökhelyettessé Debreczeny Károlyt, titkárrá ifjú Réthy Bélát. A választmány tagjai lettek: Ragettly János, Mispál Frigyes, Radi Miklós, Wieland Dénes, Adler Miksa dr., Teffert Károly, Ösapay Lajos, Holdy Kálmán, Wieland Gyula és Bács Béla”. A közgyűlés délben ért véget, majd „közebéd volt a Fiume éttermében, ahol sok szép és kedves pohárköszöntő hangzott el”.
Kommentár nélkül
Források
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_07-09/?pg=212&layout=s
