Anna leiskolázza apukáját, a királyt

Milyen érdek, indíttatás és mekkora áldozat kell ahhoz, hogy egy szülő megátkozza saját gyermekét, egy apa mindenáron férjhez akarja kényszeríteni leányát?! Bonyolítja persze a helyzetet, ha a királyról van szó, aki országa védelmére szövetségeseket keres, és a kijelölt frigy ősidők óta „működik” a dinasztiáknál, birodalmak között. Csakhogy ez a lány más, mint a többi, okos, értelmes, elvei vannak, szüzességi fogadalmat tett és Istennek ajánlja lelkét. Pozsgai Zsolt a Szellemúrnő (Ábránfy Katalin) után ismét egy izgalmas történelmi játékkal rukkolt elő, amelyben nem változtat ugyan fontos tényeken, de merészen eljátszik a múlt eseményeinek és szereplőinek ábrázolásával.

 

 

Az 1240-es években járunk, a tatárjárás idején, IV. Béla király hiába figyelmezteti a magyar főurakat a közeledő tatár veszélyre, a határmenti védvonal – kerítés! – építéséhez nem talál szövetségeseket itthon. Ezért próbálkozik külföldi partnerek megnyerésével, ehhez akarja kiárusítani Anna lányát. A szövegből megtudjuk, hogy a tatárok a magyarokat rokonuknak tekintették, ezért igyekeztek IV. Bélát majdani világbirodalmuk európai vezérének megnyerni. Nagy dilemmát okoztak ezzel Bélának, hogy az öldöklő sereg ura legyen, vagy inkább saját népe érdekeit tartsa szem előtt.

Kriptai sötétség a kamaraszínházban, szűrt fénnyel megvilágított feszület a színpad mögött, erősödő szívdobogás tölti be a teret. Különös párosítás ez, jelzi, hogy a megvakított, megcsonkított elődök koporsói között is van élet. Idejár és itt találkozik rendre apa és lánya, IV. Béla és Anna, ez a misztikus világ átmenet élet és halál között, a vitadráma helyszíne. Öt jelenet, öt találkozás a föld alatt, ahova halottakat temetnek. Idemenekülnek az élők, az ellenség, a tatárok, de leginkább önmaguk elől.

A színhely eleve abszurd, de az a párbeszéd is. Az öt a varázsszám, éppen ennyi náció hercegéhez, uralkodójához akarja hozzáadni lányát Béla, a király, hogy politikai hatalmát megerősítse. Rögtön látjuk, jobban fél saját népétől, mint a külső ellenségtől. De ez a lány bátor, szembeszáll az apjával, okos és tájékozott diplomáciai és katonai ügyekben, szüzességét őrzi, szentté akar válni. Hamar kiderül, hogy határozottságával, döntéseivel rendre megvédi az apját, megmenti a király életét.

Paradoxon, hogy miközben a király érdekből politizál, az apa szereti, félti lányát, a távollévő nővérekről is szeretettel beszél. Ellentmondás, hogy a sokáig következetes Anna a darab végére mégis megváltoztatja álláspontját, férjhez megy és gyermekeket szül, lemond szűzi életéről és arról, hogy valaha szentté válhasson. Ennek a döntésnek az előkészítése, előzménye, okai homályban maradnak. Talán az idő múlása, apja és anyja öregedése, a halál közeledte lehet a motiváció.

Minden középkori kriptajelenet után hírolvasást hallunk mai technikával, a Verecke Televízióból, az előadás végén akár mai adásból. Nem meglepő ez Pozsgainál, a történelmi játékba sok minden belefér. Ráadásul praktikus megoldás, ha a kétszereplős darabnál maradunk, nem kell nagy stáb, de még összefoglaló, magyarázó kórus, korabeli díszlet sem, mégis érzékeltethető a történelmi háttér, amelyben a sztori játszódik.

Az előadás végén aztán tényleg egyik ámulatból a másikba esünk. A király meghal, kicsit, de nem teljesen, az apa lányával még egy jót beszélget, szerelmes asszonya érkezik, a dupla sírban szépen elhelyezkednek, mint egy franciaágyon, beszélgetnek, összeölelkeznek… Merész, ütős finálé, de ez sem teljesen alaptalan. A királyi családokban igen ritka volt a szerelmi házasság, az meg főleg, ami IV. Bélát és bizánci származású feleségét kötötte össze, minden hatalmi és pápai tiltás, átok ellenére. A közelmúltban Esztergomban kiásott királyi sírban a régészek egy ölelkező csontvázra bukkantak, ami nem mindennapi látvány volt, nem hagyta az író fantáziáját sem nyugodni. A két ölelkező csontváznál is fontosabbnak tartotta azonban Pozsgai Zsolt, hogy a történelem felelevenítését a mai néző számára is érdekessé tegye, ehhez kellettek az emberi sorsok, az erős karakterek.

Talán ebben az egyfelvonásos darabban nem volt annyi romantika, kaland és cselszövés, mint a nagyobb lélegzetű Szellemúrnőben. Talán a történelemtudósok több alázatot, a lélekbúvárok mélyebb pszichológiai boncolgatást vártak volna. De aki ismeri a szerző korábbi történelmi játékait, meseszövését, tragédia és humor nagyszerű ötvözését, alighanem érthet az üzenetből. Sütő András jut eszembe: „minden múltidézés kegyelmi kérvény a mához”. Pozsgai Zsolt azt mondja: ha nincs utalás, áthallás, az egésznek semmi értelme. Lányosapák, félelemben uralkodók, figyelem! A király és a szűz című darab nemcsak az apa és lánya konfliktus, hanem a mit miért és a mennyi áldozatnak van értelme kérdés körül is forog, a féltés és elengedés, rabszolgaság és szabadság dilemmájának is szép feldolgozása.

Bizony, nem hátrány, ha a szerző maga rendezi darabját, tudja, mit akar mondani, nem kell a rendezőnek külön magyarázni. Az sem baj, ha ismeri szereplőit, mert már annyiszor dolgozott a társulattal. Csomós Lajos IV. Béla alakjára remek rendezői választás, hiszen a játék a humor és tragédia kettősségére épül. Csomós sokoldalú, nagyszerű színész, aki mélyen emberi érzelmek, gyötrelmek megmutatására kiválóan alkalmas, ugyanakkor káprázatos komédiás, és ezt a kettőt csodálatosan képes ötvözni. Nádra Kitti éppen az ősbemutató előtti napon végzett a Színitanházban, és Szabó Magda Születésnap című regényének színpadi változatában Bori megformálása óta ez a második főszerepe. Kislányos alkatához, komoly megjelenéséhez illett Anna szerepe, amit határozottan játszott, és igazán felnőtt király apja feje fölé.

A jelmezekről: egyértelmű, hogy a király nem viselt pompás öltözetet, egyszerű holmiban jelent meg, lehetett a nép fia bárhonnan és bármikor. Anna fehér ruhája végig a tisztaságot szimbolizálta, illetve az ellentétet a kripta sötétségével szemben, az előadás végén a sötétszürke a méltóság és a gyász színe. Üzenetértékű, hogy Béla felesége, akiről beszélnek, de egészen az előadás végéig nem látjuk, meghalni fehérben, sőt menyasszonyi ruhában és fátyollal érkezik. (Jóllehet, a fehér a gyász színe bizonyos korokban és országokban.)

Minden premier ünnep, a társulatnak és a közönségnek, kortárs darab ősbemutatója különösen az, még a szerzőnek is. Pozsgai Zsolt A király és a szűz című egyrészes történelmi játéka a budapesti Bakelit Center és a Csabai Nyár közös produkciójaként került színre a Jókai Színház művészeivel, Csomós Lajossal és Nádra Kittivel a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A június közepén már számos helyszínen bőséges kínálatot nyújtó nyári játékok ellenére szép számú és főleg értő közönség tisztelte meg az alkotókat az egyetlen bemutató előadáson. A produkció megérdemli, hogy méltó utóélete legyen „itthon”, a Jókai Színházban, más teátrumok is befogadják és láthassa minél több néző.

 

Niedzielsky Katalin

Megosztás:

Címke: , , , , ,