Mégis ínséges időket élünk, az aktuálvírus napok óta karcsúsítja a kulturális és egyéb beltéri események létét. Noha a Meseház télikertjében jó, ha kéttucatnyian elférnek. Így történt most is – jóval 100 fő alatt volt a közönség.
Veres Kriszta, a Meseház jazzkalauza a behir.hu-nak elmesélte, Szőke Szabolcs (gadulka), a zenekar vezetője az utóbbi egy-két évtizedben végigturnézta a világot. Így kvázi világról világra szállt, és a begyűjtött minden dallam- és ritmuskincset a tarisznyájába.
Azonfelül Szabolcs az ektáros-feelinget hazai élményeivel is megtűzdelte: egyszer Pesten, egy külföldi lány csudálatos muzsikát (talán perzsát) mutatott neki. Azt követően a hallott népi zenét átvette, majd átkomponálta.
(Mindehhez egy kis lábjegyzet: Szőke Szabolcs kompozícióit igen széleskörű inspirációk ihlették: balkáni, közel- és távolkeleti kultúrák zenéi, afrikai, indiai, európai népzenék, de az Ektar zenéjében tetten érhetők a régi, a kortárs zene és a jazz hatásai is.)
Galéria
OlgavagyoknemMarcsi! – aki a mérők sújtására végigbólogatta a murit –, állítása szerint nem ért a jazzhez, de megérte eljönnie. A program a vidd közelebb a jazzt az emberkehez fedőnevű törekvés egy etapja volt.
***
Szőke Szabolcs – gadulka, Váczi Dániel – szaxofon, Csókás Zsolt – gitár, Benkő Róbert – nagybőgő, Sárvári Kovács Zsolt - ütőhangszerek
