A napokban kidőlt, Élővíz-csatorna parti szomorúfűz kapcsán sokan emlegették a szárazságot, a talajt, és érthető módon keresték az okot. Pedig az ok lehet egyszerű is: a fák sem élnek és állnak örökké.
A szomorúfűz – a Salix babylonica és a hasonló csüngő fűzfajták – éppen az a fafaj, amelyet sokan „örök életűnek” gondolnak, pedig valójában viszonylag rövid életű. Városi környezetben átlagos, várható élettartama 40–75 év.
Fiatalon rendkívül gyorsan nő, ennek azonban ára van: fája viszonylag puha és kevésbé tartós. Korhadásra hajlamos, nagy metszési sebek, törések és odvasodások viszonylag hamar kialakulhatnak rajta. Idős korában a vastagabb ágai is könnyebben letörhetnek, különösen viharok idején.
Az Andrássy út platánsora generációk óta része Békéscsaba mindennapjainak. Legtöbben úgy tekintünk rá, hogy „mindig is itt volt”: árnyékot adott a nyári melegben, és meghatározza a belváros hangulatát.
Talán éppen ezért hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy fasor élete változatlan. Pedig a városi fák nagyon is öregszenek.
Egy belvárosi fasor élete ráadásul sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk. A fák gyökerei közművek és burkolatok között fejlődnek, a talajt tömöríti a forgalom – még a gyalogosforgalom is –, kevesebb víz jut el hozzájuk, miközben betegségekkel és a városi környezet okozta terhelésekkel is meg kell küzdeniük.
A szakértői vizsgálatok szerint a platánsor állapotára a gyökérkárosodások, a korábbi metszések, a termőhelyi adottságok és egyes növényegészségügyi problémák egyaránt hatással vannak.
A szakemberek ezért mondják el újra és újra: a mesterséges környezetbe telepített fákat csak mesterséges úton, folyamatos, szakszerű gondozással lehet hosszú távon fenntartani.
Amikor tehát a városi fasorra tekintünk, nemcsak azt érdemes látnunk, hogy ma milyen szép, hanem azt is, hogy miként őrizhetjük meg a következő nemzedékek számára.
Az Andrássy út platánsorának történetének következő fejezete erről is szól: a gondoskodásról és a felelősségről.
Forrás: Facebook/Békéscsaba Megyei Jogú Város
