„Aki tiszai halat enne, foghat magának: a halászat betiltása óta több marad a folyóban” címmel jelent meg a napokban egy írás a delmagyar.hu hírportálon, amely azt taglalja, hogy az ipari halászat 2016. évvel datálódó betiltása óta a Körösök anyafolyójának, a Tiszának is jelentősen javult a halállománya. Ez minden bizonnyal tovább erősítheti a Körösökön is megfigyelhető, horgászturisztikai szempontból kedvező folyamatokat.
Csongrád megye - Harminckilenc tonna. Ennyi halat fogtak ki és vittek el tavaly a folyó Csongrád megyei szakaszáról a horgászok. Zsákmányuk tíz éve jóval kisebb volt - ám akkor kikerült a vízből még ötven tonna a halászok révén. 2016-tól azonban az üzemszerű halászatot megtiltották a Tiszán. Ez, most úgy fest, jót tett a folyónak.
Most sokkal kevesebb halat fog ki az ember a Tiszából, mint tíz éve. A 2007-es évben a harminc Csongrád megyei halász 51 ezer 373 kilót zsákmányolt, a több mint négyezer horgász csupán 22 ezer 68 kilogrammot. Jellemző adat, hogy 1998-ban a halászok még 92 tonna halat vettek ki, a horgászok mindössze 17 és fél tonnát. A ciánszennyezés évében is volt fogás: a halászoknál 62 tonna, a horgászoknál 22,5 tonna. A halászok nagyobb eredménye elsősorban eszközeiknek volt köszönhető, és annak, hogy nekik nem a hobbijuk, hanem a szakmájuk volt a halfogás.
Komoly ellentét volt a két tábor között. Ezt csak bonyolította, hogy a halászok szövetkezetének legnagyobb bevétele a horgászoktól származott. A halászszövetkezet adta ki ugyanis a folyóra szóló területi engedélyt.
A halgazdálkodásról szóló törvény azután új helyzetet teremtett, 2016 január elsejétől megtiltotta az üzemszerű, kereskedelmi célú halászatot a magyarországi élővizeken, így a Dunán, a Balatonon és a Tiszán is. A halászoknak új munkát kellett keresniük. Közülük jó néhányan halőrök lettek a megyei horgászszövetségnél, amely átvette a gazdálkodást a folyón. A szövetség figyeli a vizet, halat telepít bele, őrizteti, eljár a szabálytalankodókkal szemben, és ha kell, szelektív halászatot végeztet, a nem oda való fajokra: busára, törpeharcsára.
A halászat betiltásának híre a laikus többség ingerküszöbét akkor érte el, amikor kiderült: tiszai – és dunai, balatoni – halat már nem lehet kapni vendéglátóhelyen, hiszen a horgászok nem adhatják el, amit fognak. Ezt fölvetettük Áder János köztársasági elnöknek is, amikor a horgászat nagyköveteként a Maty-éri víztározón népszerűsítette ezt a hobbit idén június 7-én. Azt válaszolta, hogy a Magyarországon forgalmazott és vendéglőkbe került édesvízi halak 90 százaléka már 2016 előtt sem vadvizekből, hanem tógazdaságokból származott.
Aki mégis szeretne tiszai halat enni, mert úgy tapasztalta, finomabb, tisztább ízű, az vagy összebarátkozik egy horgásszal, aki hoz neki a zsákmányából, vagy – ha elég türelmes – foghat magának. Ehhez le kell vizsgáznia horgászismeretekből, belép egy egyesületbe, igazolványt, állami horgászjegyet vált, és megveszi a természetes vizek horgászengedélyét, amely idén 21 ezer forint. Általános vélemény, hogy 2016 óta nagyobb eséllyel lehet a folyón halat fogni.
– A versenyek miatt elfoglalt vagyok, és ritkán jutok le a Tiszára, de én is tapasztaltam, és a többi horgásztól is hallottam, hogy erősödött a harcsaállomány, és meglett az eredménye annak is, hogy a szövetség pontyot telepített – mondta lapunknak Erdei Attila többszörös magyar bajnok versenyhorgász. – És most már nemcsak olyan keszegeket lehet fogni, amelyek kiférnek a halászháló lyukán, hanem nagyobbakat is. Ha lesz egy-két évben kiadós áradás, amikor le tudnak ívni rendesen a halak a hullámtérben, még inkább érzékelhető lesz a javulás.
Ismét reménykednek
A halászok úgy gondolták, az állam 2016-ban a kenyeret vette ki a kezükből, és nekik kártérítés jár. – Ezt még nem engedtük el – mondja lapunknak a csongrádi halász, Mészáros Dezső, aki azóta vállalkozást indított, halastavat működtet. – Kaptunk ígéretet arra, hogy ezt a kérésünket napirenden tartják. A választások előtt fölhívtam Nagy Istvánt, akkor még államtitkárt, azzal, hogy ha nem történik semmi konkrétum, tüntetést szervezünk.
Neki az volt a véleménye, hogy így nem etikus zsarolni a kormányt, célravezetőbb, ha tárgyalunk. Lázár Jánosnak, a miniszterelnökséget vezető akkori miniszternek is az volt a véleménye, hogy jár nekünk a kártalanítás, és elkezdték kidolgozni ennek a módját. Engem is fölhívtak, kikérték a véleményemet. Amikor Nagy Istvánt miniszterré választották, gratuláltam neki. Azt mondta, mihelyt föláll az új kormány, megtárgyalják az ügyünket. Most tehát megint reménykedünk.
Cikk: delmagyar.hu
