A szomszédban még 14. havi nyugdíj is jár

Az európai kontinens lakossága drámai mértékben öregszik: az átlagéletkor folyamatosan nő, a születendő gyermekek száma pedig csökken. Emiatt a jelenlegi nyugdíjrendszer egyre kevésbé fenntartható. Hazánk sem kivétel ezalól, és ezt bizony a békéscsabai nyugdíjasok is megérzik. Nálunk is egyre inkább érezhető ugyanis, hogy lassan nyílik az olló a bérek a nyugdíjak között.

Számos ország azonban előttünk jár egy lépéssel, és már megtette a szükséges lépéseket a probléma orvoslására. Példamutató intézkedéseik közül mutatunk be néhányat.

Tovább élünk, és kevesebb gyerek születik

Ugyan miért lenne gond, hogy mi már tovább élhetünk, mint a nagyszüleink? A várható élettartam növekedése természetesen örvendetes jelenség. Ám mégis, ha a jelenlegi nyugdíjrendszer szerkezetét nem alakítják át gyökeresen, a gazdasági katasztrófa előre borítékolható.

A jelenlegi, úgynevezett felosztó-kirovó típusú rendszer ugyanis azt jelenti, hogy az állam minden hónapban a munkaképes korúak járulékbefizetéseiből fedezi a nyugdíjakat. Nem nehéz belátni: ha egyre több nyugdíjat kell egyre kevesebb állampolgár befizetéseiből finanszírozni, előbb-utóbb össze fog dőlni a rendszer.

Megoldások az összeomlás elkerülésére

Mivel ez a demográfiai folyamat nem újkeletű, az európai országok többsége már a 2000-es évek elején belekezdett a regnáló nyugdíjrendszerek átalakításába. Sokszor népszerűtlen intézkedések felvállalásával, de meg kellett hozniuk olyan döntéseket, mint például a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése. Elemzők szerint ez akár 68-72 éves korig emelkedhet az elkövetkező évtizedekben több országban.

Emellett megjelent a magánnyugdíjrendszerek fokozott támogatása, kiépítése – elsősorban a nyugdíjbiztosítók bevonásával.

Továbbá a gyermekek születésének ösztönzésére is több országban hoztak olyan rendelkezéseket, amelyek szerint a megfelelő időn át tartó gyermeknevelés már önmagában is nyugdíjbiztosítotti jogosultságot eredményez, vagy meghatározott százalékkal növeli a nyugdíjalapot. 

A nyugdíjasok Kánaánja: Ausztria

A szomszédos ország nem véletlenül népszerű a magyar munkavállalók körében is, hiszen nyugdíjrendszere a reformok ellenére is stabil maradt. A nyugdíjasok Kánaánjának is tartják, hiszen minden nyugdíjasnak jár a 14. havi juttatás, és a legalább 1000 eurós garantált alapnyugdíj is.

Természetesen egy erősebb gazdaságú ország könnyebben nyújt jólétet a nyugdíjasainak, de nemcsak ebben rejlik a titkuk. Hanem például abban is, hogy mindig is a kiszámíthatóságra törekedtek. Az aktív dolgozók jelenleg is egyéni nyugdíjszámlával rendelkeznek, amin minden hónapban jóváírják a bruttó járulékalap adott százalékát. Így mindenki pontosan látja az adott év végén, hogy mekkora összeget gyűjtött magának nyugdíjas éveire. Hiszen csakis így lehet az öngondoskodást motiválni: ha világosan látjuk, mivel kalkulálhatunk, akkor tudunk lépéseket tenni a jövőnk védelme érdekében.

Szintén osztrák újítás, hogy a gyermekneveléssel töltött, járulékfizetés nélküli hónapokból eredő hátrány mérséklésére a házastársak egymás között át tudják adni a nyugdíjjóváírásuk 50%-át, akár 7 éven keresztül.

Egyesült Királyság: öngondoskodás felsőfokon

Az Egyesült Királyságban többszázezer honfitársunk dolgozik, és felmérések szerint sokuk nem is szándékozik hazatérni, ott megy majd nyugdíjba. Ők nagy valószínűséggel kényelmes, anyagi biztonságban eltöltött időskorra számíthatnak, annak dacára, hogy ezt elsősorban nem az állami nyugdíjból fogják majd fedezni.

Az egyik leginkább egyéni felelősségre apelláló nyugdíjrendszer ugyanis a briteké. Már a rendszer felépítéséből adódik, hogy minden aktív munkavállaló a munkába állást követően azonnal takarékoskodni kezd. Ennek egyik módja a munkahely által biztosított, automatikus beléptetéssel működő nyugdíjbiztosítási szisztéma, amelyben maga a munkáltató is részt vállal a megtakarításokból, minimum a kereset 3%-ával.

Ebből szabadon ki lehet lépni, akkor pedig kétféle privát megoldás közül lehet választani: lehet nyugdíjcélú előtakarékossági programot indítani, vagy pedig olyan egyéni megtakarítási számlát, amelyet az állam évente 25% (maximum 1000 font) bónusszal jutalmaz.

A nyugdíjcélú megtakarítások harmadik pillére az egyéni megtakarítási forma: rengeteg kedvező feltételekkel rendelkező biztosítói vagy banki öngondoskodási konstrukcióból lehet választani. Több termékhez jár állami támogatás is, és a választásban szinte bárhol elérhető, független pénzügyi tanácsadók segítenek.

Ugyanakkor szorgalmazzák, és magasabb összegű nyugdíjjal jutalmazzák a nyugdíjkorhatáron túli aktív munkában maradást, ez jelenleg a 65. éven túli munkavállalást jelenti.

A társadalmi együttműködés alapélménye

A fentieken túl kiváló példákat nyújthat számunkra Németország vagy Svédország nyugdíjrendszere is, melyekről ezen a linken részletesen olvashatunk.

Ezek az országok számos eszközzel, több fronton is ösztönzik az öngondoskodást, és bevonják az aktív állampolgárokat a jövőbeli anyagi biztonság megteremtésébe. Az állampolgárok nem hagyatkoznak pusztán az államra, hanem felvállalják saját jövőjük alakításának felelősségét.

Emellett pedig minden stabil nyugdíjrendszerben ott van harmadikként a munkáltatói pillér is: a munkaadók is hozzájárulnak a náluk dolgozók nyugdíjcélú megtakarításaihoz. A társadalmat összefogó, az együttműködést és a kölcsönösség elvét tudatosító gazdaságpolitika ez, ami az állampolgárok számára teljesen természetes.

Hazánkban is megkezdődött ez a folyamat: minden nyugdíjcélú megtakarítás esetén az állam 20%-os adójóváírást eszközöl a számlánkon. Éljünk vele, és vegyük kezünkbe mi is jövőnk alakítását, akárcsak nyugati szomszédaink.