A mennybolton sejtelmes csillagképek tündökölnek, mind közül legdíszesebben a nagy égi vadász, az Orion, amely – az égi egyenlítőn áthaladva – éjféltájt mutatja meg pazar alakzatát. Az ünnep éjszakáján a szikrázó csillagok között legfénylőbb a Sirius, az a távoli csillag, amely egy legenda szerint vezérlőcsillaga volt a „kisded látására” induló három királyoknak.
Szentestén az égbolt alatt is ünnep van. Az otthonokban s a templomokban káprázatos díszek között magába száll, és boldog táncba kezd a lélek. Gondolatok s remények születnek, elvész a távol a „földi szívek” között, elcsendesül a dúló viszály. Az ünnepek ünnepén megszépül köröttünk minden tünemény. A szent idillben ráeszmélünk: a szeretetről /nemzetről, családról, erényről/ szóló szólamok csupán pusztába kiáltott szavak, ha nem válnak nemes cselekedetté. Voltaképpen az élet értékét nem szándékok, szóvirágok, hanem a jó cselekedetek csiszolják ékessé. A karácsonyi ajándék valójában testet öltött szeretet, amelyért nem várunk hálát, esetleg lelkiismeretünktől remélünk nyugtatást vagy irgalmat, amiért létidőnkben érzéketlenek voltunk családunk, embertársaink iránt: restek vagyunk megismerni, kik ők valójában, honnan jöttek s merre tartanak.
A szent éjjelen felderengnek a múlt emlékképei, visszatérnek hozzánk gyermekkorunk ezüstfényű, holdas éjszakáinak, a harang csendülésnek, a „Jézuska-várás” lázas izgalmának édes emlékei. Átéljük Ady versbe rejtett vágyakozását:
De jó volna, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Karácsonykor üdvözülni, megtisztulni a szeretet örömében, abban a jóakaratban testet öltött érzésben, amelyből örökké adni s kapni szeretnénk.
Az ünnep azonban hamar hullatja meghitt szirmait, és kihunynak díszes fényei. Helyettük reklámok s plázafények csillognak hétköznapi rendben. Mi e talmi díszletek között járjuk majd utunkat tovább, és titkon arra vágyunk, hogy higgyük: ez a világ a mi világunk, és szeretetben üdvözülhetünk a jelenvalóságban is, nem csupán az ünnepek ünnepén, karácsonykor.
Szemenyei Sándor
Rippl-Rónai József Karácsony című alkotása 1910-ből
