Az egyik csabai elemi iskolában történt a hittani órán. A katolikus hitoktató lelkész a szentségeket magyarázta: (…) hét szentség van, u. m. keresztség, bérmálás, penitenciatartás, oltáriszentség, utolsó kenet, az egyházirend és a házasság.
A magyarázat befejezése után megkérdi a lelkész az egyik nyolcéves fiúcskát.
– Hát mondd meg nekem édes fiam, hogy a hét szentség közül melyiket szereted legjobban?
A nebuló egy darabig bámulta a plafont, majd hirtelen kivágta bátran a feleletet: A házasságot!
***
Amikor még a régi négykrajcárosok forgalomban voltak, egy csabai csizmadia elhatározta, hogy hamisítani fogja ezt a pénzdarabot. Történt azonban, hogy a csendőrök a lakására mentek házkutatást tartani. A vén csizmadia amint meglátta a csendőröket, elébük borult és síró hangon mentegetőzött: „Hála Istennek, hogy végre-valahára rájöttek, mert ha még soká folytatom a hamisítást, egészen tönkrementem volna!”
A vallatás során pedig kiderült, hogy jobb rezet adott, mint az állam, s így egy négykrajcáros 10 krajcárba került.
***
A szomszédos Bihar vármegye egyik kálvinista tornyában levő harangon a következő felírás olvasható: „Öntette Isten dicsőségére 1608-ban Gencsi Albert kurátor uram mély vallásossága és hitbuzgósága emlékére – a nemes ekklézsia költségén.”
***
Egy békési vadászaton egy fővárosi vadász és egy mezőberényi hajtó között a következő párbeszéd folyt le:
– Hát bácsi, maguk Mezőberényben ugye németek?
– Dehogy, nagyságos úr. Már hogy vónánk nimetek!
– Akkor hát régente voltak azok.
– Vót a fene. Nem vótunk mi sose.
– Hát német nevű emberek nem laknak a községben?
– Akad. Példának okáért a Nimet József, meg a Szántó Nimet János.
– No, nem olyat értek, hanem olyan német hangzású nevet.
– No, olyan egy sincs.
– Hát magát bácsi, hogy hívják?
– Engem, engem Hoffbauer Jánosnak.
Szalay Ágnes
