Ázsiai márványpoloska: lassan a csapból is ez a veszedelem folyik. Tömegével berepül, mindent ellep, beborít. Nincs ez másként Amerikában sem, ahol ugyancsak behurcolt fajnak számít, ami azért veszélyes, mert nincs természetes ellensége. Ezért a tengerentúli gyümölcsösgazdák is ádáz harcot folytatnak a félfedelesszárnyú, barna rovarral 1998 óta, amikorra is első megjelenését datálták.
Éppen ezért 2005-ben Kim Hoelmer entomológus, a Delaware-i Mezőgazdasági Kutatószolgálat munkatársa úgy döntött, nekikezd a biológiai védekezésnek, ezért csapatával Ázsiába utazott, hogy felmérjék a lehetőségeket és találjanak egy tenyészthető természetes ellenséget. Olyan parazitoidot kerestek, amely a poloska petéibe rakja sajátját, így a fejlődő lárva elpusztítja a poloska utódait.
A leghatékonyabbnak a szamurájdarázs (Trissolcus japonicus) bizonyult, ami valójában egy fullánk nélküli, szezámmagnál is kisebb rovar. A kutatócsoport számos darázstörzset hozott magával, és egy elkülönített területen megkezdték ezek tanulmányozását.
2014-ben aztán Hoelmer egy váratlan telefonhívást kapott. Elijah Talamas taxonómus hívta, aki egy másik intézetben az ottani kutatócsoportnak segített parazitáló darazsakat azonosítani. Talamas észrevette, hogy ezek között a szamurájdarázs is felbukkant. Azaz természetes úton is megjelent az a rovar (Maryland államban), amit épp meghonosítani készült a Hoelmer-féle kutatócsoport.
Hoelmert teljesen ledöbbentette a hír. Évek óta a darázzsal foglalkozott a laboratóriumban, azt vizsgálva, hogy milyen hatása lenne annak, ha kiengednék a természetbe. Erre egyszer csak kiderült, hogy már ott van. Genetikai tesztek során az is bebizonyosodott, hogy nem a laborból kitévedt egyedekről van szó, ez a darázs bizony magától került az amerikai kontinensre.
Volt már példa korábban is arra, hogy egy faj egy másik kontinensen is megjelent valamely behurcolt kártevő „biológiai fegyvereként”. Ne feledjük, hogy ez a fegyver kétélű: lehet, hogy az így megérkező, új faj még nagyobb gondot fog okozni, mint az eredeti kártevő. Éppen ezért folyamatos kontrollra van szükség.
A szamurájdarázs mindenesetre ígéretes lehetőségnek tűnik. A tudósok most azon dolgoznak, hogy kiderüljön: a földeken is olyan hatékonyan működik-e a biológiai védekezés, mint ellenőrzött körülmények között. A biológiai védekezést minden ország szigorúan szabályozza, amire nagy szükség van, hiszen attól, hogy vegyszermentes, még ugyanúgy óriási károkat képes a természetben okozni, mint a kemikália.
Az eredeti élőhelyén a szamurájdarázs a márványpoloska peték 90 %-át parazitálja; nagy kérdés, hogy más kontinenseken miként fog viselkedni. És vajon mikor érkezik meg Európába?
Forrás: hobbikert.hu
