A rendező az MTI-nek elmondta: húsz éve azon dolgozik, hogy a nyilvánosság folyamatosan értesüljön a Seuso-kincs történetéről. A 91 perces alkotást dramaturgiai elemekkel átszőtt bűnügyi riport-dokumentumfilmnek nevezte. Dézsy Zoltán reményét fejezte ki, hogy idén a leletegyüttes második része is visszakerül Magyarországra, és sokan fogják látni Budapesten és talán Székesfehérváron is. A filmben több új részlet is van az 1996-ban bemutatott első részhez képest. Többek között megszólal a kincsek kiszállítására fölbérelt személy, feltárul annak a gyűjtőnek az életútja, akihez a kincsek megtalálójától, a később meggyilkolt Sümegh Józseftől került a kincsek nagy része, valamint azok a gyűjtők is megjelennek, akiknél előfordult valamelyik tárgy vagy találkoztak egy-egy darabbal, de nem volt tudomásuk azok értékéről.
A filmben Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója elmondta: másfél éves folyamat volt a Seuso-kincsek első részének visszavásárlása, és annak bejelentéséig csak néhány kormánytag tudott róla. Leszögezte, hogy jogi értelemben a magyar állam tulajdonjoga vitathatatlan volt mindvégig, a kormány csak az elmúlt évtizedekben felmerült költségekért fizetett, az adásvételi szerződésen is csak átadó és átvevő szerepel, nem pedig vevő és eladó.
A mű zárásaként a filmben a rendező elmondta: rengeteg tanú mesélt neki egy magyar, ma már milliárdos műgyűjtőről, aki fehérvári és Sümegh Józsefen keresztül tucatnál is több Seuso-kinccsel rendelkezik. Dézsy Zoltán a filmvetítés után az MTI-nek elmondta: a meg nem nevezett műgyűjtő egyedül megoldhatta volna az egész ügyet, de nem tette, ami "erkölcsileg vállalhatatlan".
Orbán Viktor miniszterelnök 2014 márciusában jelentette be, hogy Magyarország visszaszerezte és hazaszállította a felbecsülhetetlen értékű, ókori római eredetű, páratlan Seuso-kincs hét darabját. A kormányfő akkori tájékoztatása szerint "Magyarország családi ezüstjének" visszaszerzési költsége 15 millió euró (mintegy 4,5 milliárd forint) volt.
A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet egy római kori ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusóról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt, és aki vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4. század végén vagy az 5. század elején. A kincs a Krisztus utáni 4. században készült, nagyméretű, összesen 14, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből áll. A magyar állam eddig hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a Seuso-tálat és a geometrikus tálat, a két geometrikus kancsót, a kézmosótálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincs 1500 évvel ezelőtti elrejtéséhez használt, rézből készült üstöt.
