A történet szerint csaknem két hete tartózkodik Hlesztakov, a könnyelmű, de üres zsebű fiatalember a meg nem nevezett orosz kisváros szállodájában, pénz és kapcsolatok nélkül, amikor a polgármester összehívja korrupt gépezete fogaskerekeit, és bejelenti, hogy Pétervárról revizor érkezik.
Mivel az elöljáróság tagjai valóságos rutint szereztek már felületességből, korrupcióból és a közpénztár nagyvonalú kezeléséből és dézsmálásából, most kénytelenek jó képet vágni az ellenőrzéshez. Ki másban látnák a revizort, mint Hlesztakovban, aki nem eredendően gonosz, mindössze csak kihasználja a többiek hiszékenységét?
A városka elöljárói pénzzel tömik emberünket, hízelegnek és dörgölődznek hozzá, hiszen félnek, hogy kiderül, mindegyikük zsaroló vagy zsarolható: a postamester felbontja a leveleket, az orvos nem beszél oroszul, egyébként pedig valamennyien bűntudatosan tartanak attól, hogy vétkeik napvilágra kerülnek. A fiú nehezen érti meg, milyen szerepet szánnak neki, utána azonban minden lelkiismeret-furdalás nélkül fosztja ki őket, elfogadva kenőpénzeket, egyéb javakat, kosztot és kvártélyt a városka elöljáróitól, sőt, a polgármester leánykáját is eljegyzi.
Pataki András Jászai Mari-díjas művész, aki a darab díszlettervezője is, már negyedik alkalommal viszi színre a revizort. Elmondta, hogy nyolc darab volt a rendezései között, a revizor volt az egyetlen amit nem mondott le. Ennek oka, hogy nagyon szeret itt lenni, rengeteg barátság fűzi Békéscsabához. Véleménye szerint A revizor a világ egyik legjobb darabja. A művész hozzátette, hogy a díszlet nagyban fedi a mindenkori jelent.
– Megütött, hogy ez mennyire jó, vidám, mennyire aktuális. Ez a nyolcvanas évek közepén volt. De ha most előveszem a művet, akkor másképpen lesz aktuális. Ez egy valódi remekmű, ez túl mutat a századokon. A díszletet tekintve ez egy Patyomkin-rendszer, egy soha fel nem épülő városnak az elfedett víziója. Gyakorlatilag már elloptak mindent, de az építési állványzat hivatott takarni a meg nem lévő épületeket – részletezte Pataki András.
A színházi kép tehát az állandó elkészületlenségre utal majd. Az előadás nagyban szól a korrupcióról, a megvesztegethetőségről, az emberi gyarlóság vonatkozásairól. Hogy vásárolhatunk-e magunknak hatalmat, tekintélyt? A történet megmutatja, hogy bizonyos pozíciók járnak bizonyos tekintéllyel anélkül, hogy emögött valós tevékenység lenne.
A művet a története miatt kortalannak mondhatjuk, ezért a jelmezeket is úgy tervezték meg, hogy a mindenkori jelennek megfelelő legyen. Szélyes Andrea jelmeztervező elmondta, hogy mivel már többször színre vitték a darabot, így az alap ruhadarabok megvannak, amelyeket mindig az adott színészre formázva véglegesítenek.
– A kortalan jelmez a mi felfogásunkban olyan, amit ma is lehet használni, ugyanakkor hozza a kornak a jellegzetességeit. Nem akarunk korhű jelmezeket csinálni, sem nagyon modernet, ezért próbáljuk meg mindig a köztes korba betenni. A jelmezekbe mindig a karakterek egyéniségét, viccességét próbáljuk behozni – fejtette ki Szélyes Andrea.
Ugyan a próbák a Jókai színház nagyszínpadán lesznek, az első bemutatót, az energiaválság miatti bezárás okán január 26-án, Szentesen tartják. A darabot ezt követően, amikor a korlátozások megengedik, áprilisban kezdik játszani Békéscsabán. A főbb szerepekben Mészáros Mihállyal, Kovács Edittel, Bartus Gyulával és Szabó Lajossal találkozhat majd a közönség.
