A 20. század második felében igazán pezsgő férfi kézilabdaélet jellemezte a Viharsarkot. A békéscsabai klub 1965 és 2005 között több osztályban is szerepelt, az NB II-től egészen az NB I-ig. Ennyi év távlatából talán már hihetetlennek tűnik, hogy volt időszak, amikor a sportág kedvelői első osztályú férfi kézilabda mérkőzésekre járhattak Békéscsabán. A csapat ráadásul nemcsak hazai porondon mérette meg magát: a Békéscsabai Előre Spartacus sportolói számos nemzetközi tornán és kupán is eredményesen szerepeltek. Emellett külföldi együttesek is érkeztek a városba, hogy összemérjék tudásukat az alföldi csapattal.
A játékosok ugyan már nem aktív sportolók, a pályán kívül azonban továbbra is jó kapcsolatot ápolnak, és szívesen találkoznak egymással – évente egyszer biztosan, a Békéscsabai Előre férfi kézilabdásainak találkozóján.
Az első találkozót 2024-ben hívták életre azzal a céllal, hogy az egykori csapattársak és a szakmai stáb tagjai újra találkozzanak. A program ötlete egy volt sporttárs búcsúztatóján született meg, amikor a szervezőkben tudatosult: többnyire csak akkor látják egymást, amikor egy kedves ismerőst kísérnek utolsó útjára.
Három évvel ezelőtt a rendezvényt komoly előkészítő munka előzte meg, a szervezők először azt mérték fel, mekkora az érdeklődés a kezdeményezés iránt. Ezt követően mintegy hat-nyolc hónapon át dolgoztak azon, hogy felkutassanak mindenkit, aki 1965 és 2005 között játékosként vagy bármilyen más szerepkörben – edzőként, vezetőként, gyúróként – hozzájárult a békéscsabai férfi kézilabda klub munkájához. Végül közel száz embert értek el. A társaság igen sokszínű, a találkozón pedig az idősebb és a fiatalabb generáció képviselői is szívesen részt vesznek.
– Fontosnak tartjuk, hogy ápoljuk a békéscsabai férfi kézilabdázás hagyományait, hiszen a Varga Péter által alapított szakosztály már megszűnt. Az idei találkozón negyvenöten veszünk részt. Az első két alkalomnak nagyon pozitív volt a visszhangja, bízom benne, hogy idén is hasonló lesz a hangulat – osztotta meg Varga József, a találkozó egyik szervezője, aki 1981 és 1993 között a Békéscsabai Előre Spartacus férfi szakágának technikai vezetője volt.
A találkozóra – ahogy azt a résztvevők már megszokhatták – a szervezők a köszöntők és az elhunyt játékosokról való megemlékezés után több kísérőprogrammal is készültek. Ezek egyike volt a kerekasztal-beszélgetés, amelyen idén Skaliczki László idézte fel pályafutásának legszebb pillanatait.
– Nagy reményekkel érkeztem 1980-ban játékosként Békéscsabára, a Spartacushoz. A katonaság azonban közbeszólt, így fél évig nem tudtam játszani. Abban az időszakban jutottak fel a női csapat tagjai az NB I-be, és akkor úgy láttam, nincs reális esély arra, hogy Békéscsabán egyszerre két első osztályú együttes működjön, ezért visszatértem Újkígyósra. Ennek ellenére jó szívvel emlékszem vissza Fellegvári Zoltán edzőre, a csapatra és az ott született barátságokra. Később, 1990-ben már edzőként kerültem vissza – fogalmazott a mesteredző. – A beszélgetésen szó esett az edzői pályafutásomról, a kézilabdában eltöltött évekről és a tapasztalataimról is. Mindig jó érzés visszatérni ebbe a közegbe – tette hozzá.
Bogárdi Ottó 1983 és 1993 között, tíz éven át erősítette a Spartacust. Mint mondta, mindig szívesen emlékszik vissza az egyesületnél töltött időszakra, hiszen kiváló csapategység és szakmai háttér jellemezte a klubot. Hozzátette, a találkozó minden alkalommal örömteli lehetőség arra, hogy újra lássa egykori játékostársait, valamint az utánuk következő generáció tagjait is.
Az esemény vacsorával és kötetlen beszélgetéssel zárult, amely ismét jó alkalmat adott arra, hogy a régi barátok felidézzék a közös emlékeket.
Galéria
