– Hogy talált meg a vízilabda?
– Mindig is kísértettek a vízi sportok. Angliában körülbelül négyéves koromban tanultam meg úszni és egyből nagyon megszerettem. Közben sok sportot kipróbáltam, de végül itt vetettem meg a lábam. Majd Csabán, az első osztály utáni nyáron Gitta néni (Juhászné Tóth Margit – S. T.), az úszóoktatóm, látva a testalkatomat, beajánlott a Csirkefogókhoz. Másnap már Túri Gergő lett az edzőm.
Egy négyéves kópia... Nem egy kisasszonysport a vízilabda, főleg, ha kisebb korban a csajszik ellen is játszanak a fiúk
– Emlékszel az első meccsedre?
– Egy szentesi nyári felkészülési torna volt. Ott lőttem az első gólomat.
– Utána már mondhatni szórtad őket. Talán voltál gólkirály is.
– A góllövőlistán Korcsok Nándival, azaz Zuluval mindig próbáltunk egymást túlszárnyalni. Közben szépen jöttek az eredmények, szép lassan az érmek is. Majd hármunkat – Zulut, Zimbrán Milánt és engem – kiválasztottak az országos tehetséggondozó programba, ez jó három évig tartott.
– Tulajdonképpen ott fedeztek fel.
– Igen, ott már figyelik, látják, hogy ki, mire képes. Azt követően az a fontos, hogy majd klubszinten miképp teljesítünk.
Össztűz alatt – Fotó: behir.hu/Such Tamás
– Mikor keresett meg a KSI?
– Ez év januárjában volt egy háromnapos martfűi válogatott edzőtábor, ahol – nem vagyok benne biztos – talán a KSI mostani serdülők edzője felfigyelt rám. Azt követően Bujdosó Antin, egy volt csapattársamon keresztül megkerestek, hogy érdekel-e engem a fővárosi csapat? Persze, hogy érdekelt. Majd anyuékkal is felvették a kapcsolatot.
– Mindez óriási dilemmát okozott vagy egyből rábólintottál?
– Hááát… nagyon izgatott lettem. Az igazság szerint álmom volt, hogy elmehessek egy ilyen kaliberű csapatba, persze nem olyan álom, hogy mindenféleképpen azt szerettem volna, de vágytam rá.
– A csapattársaid miképp fogadták a hírt?
– Csak szép lassan mondtuk el nekik, mert nem akartuk, hogy a bajnokság háromnegyedénél derüljön ki, és a jó hangulat rovására menjen. Szerencsére jól fogadták, mert ez egy jó közösség.
Domonkosok. Amikor elmeséltem nekik, hogy egyszer Kásás Tamás édesapja egy rádióadásban nagy lelkesen azt mondta, nagyon örül, hogy a fia már sikeresebb, mint ő, az öreg Domi hozzátette, „kilehet mondani, most már Domi is jobb, mint én” – Fotó: behir.hu/Such Tamás
– Milyen érzés volt utoljára itthon játszani? (Domi július óta a KSI-nél edz, csak a Békésút Kupára ugrott utoljára csabai ötvenesbe – S. T.)
– Lehet látni, hogy a többiek már benne vannak a nyári felkészülésben. Láttam jó néhány szép megoldást. Hálás vagyok a Békéscsabának.
– Közben a KSI-nél is elkezdődött az alapozás. Mennyire volt zökkenőmentes az átállás?
– Nem volt könnyű… Főleg, hogy az öthetes szünet után belecsöppentem egy kéthetes balatoni edzőtáborba. Hirtelen nagyon megerőltetőek voltak a kondicionáló edzések. Számomra sok új feladat volt, amelyek ezidáig szokatlan izmokat mozgattak meg. Nagy segítség volt viszont, hogy jól fogadtak.
Az augusztus 10-11-én zajló I. Békésút Kupán a Csabai Csirkefogók a hat csapat közül második helyen végeztek. Egyedül csak a Szentest nem sikerült megverniük. Még úgysem, hogy két szentesi bíró vezette a meccset – Fotó: behir.hu/Such Tamás
