175 éve született Munkácsy Mihály, a korszakalkotó zseni. Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből vált híres festővé, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. Ahhoz, hogy életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig ötletekkel teli munkákat alkotott. Azon kevés magyar festők közé tartozik, akinek munkáit mindenki felismeri és megérti. Az alkotások magukért beszélnek, nem kell őket megmagyarázni, belemagyarázni, megfejteni. Munkácsy Mihály neve és Békéscsaba ma már elválaszthatatlanul összeforrt. Mai időutazásunk során a festő és a település közös történetét mutatjuk be. Tartanak velünk!
A szülők korai elvesztése
Munkácsy Mihály és Békéscsaba történetét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges napjaitól kell kezdenünk.
Ebben az időben Munkácsy édesapja, Lieb Mihály Munkács rendfenntartásért felelős tanácsának tagja volt. A család 1848 végén Miskolcra költözött, mivel a családfő biztonságos helyen akarta tudni a családját. Az apát a forradalomban történt szerepvállalása és a Kossuth-kormánynak végzett szolgálatai miatt börtönbüntetésre ítélték. Mihály négyévesen édesanyjával és testvéreivel Cserépváraljára került nagybátyjához, Reök Antalhoz, aki Koburg herceg gazdatisztjeként dolgozott.
Nagyon fiatalon elvesztette szüleit, édesanyja 1850. január 12-én, röviddel ezután, 1852. május 14-én édesapja is elhunyt. A család döntésének megfelelően az ekkor 8 éves gyermek rögtön Békéscsabára került anyai nagybátyjához, Reök István ügyészhez, akik az evangélikus kistemplomtól három házra lévő Sztraka-házban éltek. Többi, árván maradt testvérét is a Reök család tagjai nevelték, Emil és Gyula Reök Antalnál Cserépváralján, Aurél Kaplonyban, Szatmár megyében kaptak elhelyezést. Húga, Gizella szintén Békéscsabán talált otthonra nagynénjüknél, Reök Karolinánál, vagyis Sarolta néni és a Steiner család fogadta be.
A gyermekévek
Munkácsy ideje nagy részét húgával és a Steiner-családdal töltötte Csaba egyik legimpozánsabb nemesi kúriájában, ifj. Omaszta Zsigmond szomszédságában. A férj, Steiner Jakab, az Apponyi-birtok uradalmi inspektora volt ekkor, nagy vagyonnal és befolyással rendelkezett.
1852. december 6-án betyártámadás érte a kúriát. Sarolta néni egy hónappal később belehalt a fizikai megpróbáltatásokba és a sokkhatásba. Az ő halálával Munkácsy gyermekkorának talán legszebb időszaka zárult le. Nem sokkal ezután nagybátyjával egy nagyobb lakásba költöztek a város főterén. Munkácsy olyan jó viszonyba került a szomszédban élő Vidovszky-családdal, hogy nagybátyjához már csak esténként járt haza, s leírása szerint Vidovszkyné Urszinyi Karolina úgy kezelte őt, mint édes gyermekét. A Vidovszky-testvérekben igaz barátokra talált, így nagy törést jelentett életében a testvérek elköltözése Békéscsabáról.
Az asztalos inas
Reök István, mivel unokaöccse gyengébb tanuló volt, inkább azt javasolta neki, hogy az iparos mesterségek valamelyikét tanulja ki, ezért a céhkönyvek bizonysága szerint 1855. január 6-án a fiút Lang György békéscsabai asztaloshoz adta, inasnak.
Nagybátyja szerződésben rögzítette az alkalmazás feltételeit, Lang György, a csabai asztalos-, molnár- és pincércéh céhmestere azonban nem tartotta be ezeket. A fiú 10–12 órákat dolgozott és ellátása is rossz volt. Miután keserves inasévei leteltek, 1858. május 2-án szabadult fel. Ugyanez év novemberében Aradra ment, ahol Albrecht Ferdinánd műhelyében volt segéd. Koplalás mellett nyomorban tengődött – feljegyzései szerint hat hónapig nem evett meleg ételt –, csupán az itt tanuló békéscsabai barátaival való találkozásokban lelte örömét. A nélkülözések miatt súlyosan megbetegedett, majd 1860 végén visszatért az ekkor már Gyulán lakó nagybátyjához.
Ismerkedés az ecsettel
Gyógyulása alatt, 1861-ben rajzolni tanult Karl Fischertől. Nagybátyja olykor kiküldte a Csaba határában lévő gerendási birtokára, Munkácsy azonban sokkal jobban élvezte a rajzolgatást. Fischernél ismerte meg Szamossy Eleket, aki pártfogásába vette, s festeni tanította a Wenckheim-kastélyban, ahol akkoriban családi képek készítésével bízták meg.
1862-ben Szamossy hatására festette az Oláh család a ház előtt és a Tót leány, fején korsóval című műveit. Ez év őszén kiköltözött Gerendásra, s pénzgyűjtésbe fogott, hogy később Pesten tanulhasson. Sokat festett, így 1863 májusában elegendő vagyonnal rendelkezett ahhoz, hogy útnak indulhasson.
Közel kétéves pesti tartózkodása után egy ideig Bécsben tanult. Pénz hiányában visszatért Pestre, ahol arcképeket festett és folyóiratokba rajzolt.
Később nagybátyja hívására Gerendáson telepedett le. Első festményei a Levélolvasás, a Fonó leány, az Estebéd a pusztán és a Búsuló betyár is itt születtek, Csabán pedig megfestette Vidovszky Jánost, feleségét és leányukat.
Az 1863–1865 közötti termékeny időszakban megfestette többek között gerendási szomszédaikat, a Simay-házaspárt, illetve a békési főszolgabíró leányát, Matildot, s annak jó barátnőjét, Nagy Irmát is.
1866 februárjában Pestre kellett utaznia vakulással fenyegető szembetegsége miatt. Körülbelül fél évet töltött a fővárosban és Törökbálinton, majd müncheni utazása előtt még egy kis időre hazalátogatott nagybátyjához.
Út a világhírnévig
Miután elegendő pénzt gyűjtött, újra Münchenbe ment tanulni és dolgozni. Itteni tartózkodása után még éppen Gerendáson találta Reököt, mielőtt nagybátyja 1867-ben felmondta a birtok bérletét. Ez év őszén már Békéscsabán laktak, s Omaszta József egykori házát bérelték. Munkácsy októberben már újra külföldön élt, évről-évre egyre kevesebbet tartózkodott Békés megyében.
Egy sikeres pályázatnak köszönhetően Düsseldorfban folytatta tanulmányait. Tanárai felismerték, hogy Munkácsyhoz az életképek állnak közel, ennek eredményei az Ásító inas és a Siralomház című festmények. Utóbbinak köszönhetően világhírnévre tett szert.
Legközelebb a Siralomház 1869-es sikerét követően, 1870 júniusában járt Békés megyében, ezután azonban négy évig ismét nem tért haza. Ezt az időszakot Párizsban töltötte.
1874. szeptember 8-án, az akkor harmincéves Munkácsy feleségével, Cécile Papierval utazott haza és másfél hónapot töltött itthon.
1877. július 9-én, Reök István öngyilkosságával a Munkácsyt Békéscsabához kötő szál megszakadt. A családfő nélkül maradt Reök-család bérbe adta csabai ingatlanjait, s Pestre költözött.
Az utolsó látogatások
Munkácsy ezt követően több mint másfél évtizedig nem járt Csaba közelében. Külföldön – elsősorban Franciaországban. Bár Magyarországra párszor hazajött – a csabai polgári leányiskolát adománnyal is támogatta – Békéscsabára csak 1890-ben jutott el az október 6-i megemlékezés alkalmával. Az itt töltött idő alatt felkereste gyermek- és fiatalkorának összes fontos színterét, s anyagot is gyűjtött készülőben lévő, Honfoglalás című képéhez. Utóbbi kapcsán 1892-ben is megfordult a városban, s valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy Békéscsabán járt.
1900. május 1-én hunyt el az endenichi szanatóriumban. Haláláról itt olvashat bővebben.
Konklúzió
Munkácsy Mihály, zseniális tehetségű festő Békéscsabán vett kezébe először ecsetet és innen indulva jutott el a világhírig.
A hálás utókor és a város rendkívül büszke a mesterre, emlékét őrzi a róla elnevezett múzeum és a világon egyedülálló emlékház. Szobor és közterület is emlékezteti az arra járót a mester Békéscsabán töltött meghatározó éveire.
A megyeszékhelyen elkezdődött a Munkácsy-negyed megvalósítása, mely Békéscsaba legnagyobb kulturális beruházása lesz.
Felhasznált irodalom:
Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében, A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17., Békéscsaba, 1994.
Békés Wiki – bekeswiki.bmk.hu
