Ezúttal a Meseház cégérei, azaz városszerte szétszórt, gyönyörű citromsárga plakátok a fővárosi Mr. Moodburn hangversenyét hirdették.
A trió először lépett fel Csabán, és már az első hang megszólalásától, vagy inkább a színre lépésüktől kezdve megszerette őket a többgenerációs közönség. A szimpátiát csak fokozta, hogy a zenészek a friss hangzásukat meglepő érettséggel közvetítették, és még jófejek is voltak.
(A Mr. Moodburn a Meseházban – Fotók: behir.hu/Such Tamás)
Persze a coviddal és a szankciós bezárásokkal terhelt idők után egyre éhesebbek vagyunk egy jó kis grosszóra. Úgy is mint előadó és mint hallgató. Szeretnénk ismét „normális világot” élni. De mint tudjuk, a sok rosszban is lehet egy kevés jó is.
A relative sok szabadidő jót tesz a gyakorlásnak, kreativitásnak. El lehet pöntyögni az otthoni halványvöröses félhomályban, de semmi sem hasonlítható a közönségi impulzusok visszacsatolásához. Mert amikor kiszalad a zenészből egy impró, akkor a közlő és a befogadó közt ide-oda pattog a labda. Egymást generálva kiegyenesíthetik a végtelent. Így történt most is.
Galéria
Mindehhez Veres Kriszta, a Meseház vezetője hozzáfűzi, a Mr. Moodburn biojában azt írta, „világuk fúziót képez a jazz, a rock és különböző filmes ihletettségű műfajok között”. – És valóban – teszi hozzá –, sokszor úgy éreztem magam, mintha egy mozihős lennék. Ráadásul a klubkoncertek bukéja, hogy a néző tudja, hogy ő is számít. Nincs egyedül, mint egy arénában.
És egyszer csak elfogyott a zene, a szendvics és a szóda.
A nap is nyugatnak szökött.
Éa a sok betű után íme egy Mr. Moodburn-remek:
Mihalik Ábel - dob, Bubenyák Zoltán - billentyűk, Borbély Mátyás - basszusgitár.
