Veres Kriszta, a Meseház vezetője, köszöntőjében megjegyezte, igaz kultúrtörténeti kuriózum Szilágyi András Démiurgosz – Vándorlás a száz éve született Schéner Mihály képzőművésszel című könyve kapcsán (démiurgosz: világteremtő szellem).
Majd Soós Emőke felolvasta Schéner Mihály Szilágy András barátomnak című költeményét:
„Nem szabd olyan kötelességeket vállalni,
amivel az ember a szabadságát feladja,
az oda és vissza, fenn és lenn,
a kinn és bent által kell elbukni
és felmagasztosulni.”
Galéria
Azt követően Tóth Ildikó az utolsó szóra, a felmagasztosulni-ra reagált. Megemlítette, akárhányszor kérdezi Szilágyi Andrást Schéner Mesterről, beszélgetésük során mindig odakanyarodnak vissza, Szilágy a Mester rajongása mellett jól érezte magát. „Fürdőztél a napfényében?” – tette fel a kérdést, mire a szerző azt válaszolta, „Szellemi értelemben igen. Schéner mindig szerette az olyan partnert, akivel mélyebb gondolatokat is lehet váltani. Többször megbeszéltük, hogy milyen stációi vannak az alkotófolyamatoknak.
Hozzátette, több gondolatot taglaltak: Mi az, amikora az alkotás megfogalmazódik az ember gondolatában? Mi az, amikor a szellem anyaggá változik? Illetve a befejező aspektus közben – nem lehet befejezni, csak abbahagyni – milyen folyamatok zajlanak az emberben?
– Sokszor ott voltam mellette – folytatta –, és akkor mindig garabonciás módján követtem. Ha például elkezdett rajzolni egy ördögöt, a vonal szerves alakulása folytán mindig valamilyen költői nyelvet fogalmaztunk meg. És amikor hozzáfűztem valamit, ő rögtön váltott, és egészen más vonalvezetése lett a dolognak. Közösen inspiráltuk egymást, miközben jó rigójancsikat ettünk. Mindig egy rendkívül attraktív dolog játszódott le köztünk.
Elmesélte, mindig este festett a mester: délután öttől egészen hajnalig. Általában hétvégenként, mert akkor jött haza Pestről Csabára.
– Éjszakai beszélgetéseink során számtalan rajzot készített. Az íróasztala mellett lapok úgy néztek ki, mint egy katedrális: állandóan emelkedtek. Olykor három-négy oszlop tornyosult mellette, mert az alkotói bősége kiapadhatatlan volt – fogalmazott.
