Az esemény egy hálaadó szentmisével vette kezdetét a németvárosi Szent József templomban, melyet Kovács Péter esperes-plébános mutatott be az egybegyűlteknek. Ezt követően az emlékezőket Gyula Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke köszöntötte. Mittag Mónika elmondta, hogy a második világháború után a szovjetek által megszállt országokból a Szovjetunió területére kényszermunkára elhurcoltak közül 66-an érkeztek vissza Gyulára.
– Tudjuk, hogy a múltat sem jóvátenni, sem szőnyeg alá seperni nem lehet. Mégis hálát adunk Istennek, hiszen hálával tartozunk, mert őseinket, akiket a robotmunkára elhurcoltak, hazavezérelte. Fontosnak tartjuk, hogy minden évben megemlékezzünk róluk – fogalmazott.
A megemlékezésen részt vett a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság nemzetiségi főosztályvezetője. Tircsi Richárd beszédében hangsúlyozta: a történelem szégyene, hogy két diktatúra között, az előző árnyékában, az utóbbi hajnalán sem érezhették magyarok és nemzettársaik a haza által nyújtott biztonságot. Hozzátette: a svábok jó polgárai voltak és lesznek hazánknak.
– Ma azért jöttünk össze, hogy emlékezzünk a málenkij robotnak nevezett zsarnoki kínzás velünk lévő és a már egy másik világban élő elszenvedőire. Emlékezzünk azokra a tízezrekre – még a számukat sem tudjuk sajnos pontosan megmondani –, akiket hazánk 1944 őszén kezdődő szovjet megszállását követően otthonaikból, köztük 550 főt innen Gyuláról, különböző koncentrációs és munkatáborokba a Szovjetunióba hurcoltak – emelte ki.
A beszédek után megkoszorúzták a templom melletti málenkij robot emlékművet, majd a nemrégiben feújított szomszédos Máriás-házat, illetve az ott található haranglábat megáldották és megszentelték.
