Legalább három és fél, a legtöbbek számára viszont öt évig tartott a kényszermunkával töltött időszak. Az elhurcoltak többsége 1948 júliusában tért haza Gyulára, ám akadtak olyanok is, akik csak a következő évben találkozhattak újra rokonaikkal.
A megemlékezők a Kovács Péter esperesplébános által celebrált szentmisét követően koszorút helyeztek el a templomban felállított emlékműnél.
A templomban Mittag Mónika, a Gyula Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke és Kovács József országgyűlési képviselő mondott beszédet.
Mittag Mónika arról beszélt, miért fontos az, hogy emlékezzünk arról, ami 73. esztendeje történt.
– Emlékezni jöttünk ma ide. Tudjuk, hogy a múltban történteket sem megváltoztatni, sem szőnyeg alá söpörni nem lehet. Hálával tartozunk Istennek, amiért őseinket, akiket robotmunkára hurcoltak, hazavezette – hangsúlyozta az elnök.
A Gyulai Hírlap kérdésére elmondta, hogy már csak három túlélője van a málenkij robotnak, közülük ketten Gyulán élnek, egyikük pedig Budapesten.
Kovács József úgy fogalmazott, a legtöbb, amit tehetünk, hogy emlékezünk a történtekre, az elhurcoltak szenvedéseire, így talán a jövőben nem történhet meg hasonló esemény.
– Fontos számunkra, hogy évente két alkalommal közösen emlékezzünk erre az eseményre. A helyi németek templomot építettek, innen indultak és ide tértek vissza, a hitük soha nem hagyta el őket – mondta az országgyűlési képviselő.
Az esemény végén a templom mellett felállított emlékműnél helyeztek el koszorúkat a megemlékezők.
Forrás: Gyulai Hírlap
