A németajkúak málenkij robotra hurcolásának 72. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést Gyulán. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár áldozatainak emlékét őrizni és ápolni kell, a megemlékezés egyúttal figyelmezetés, hogy békében csak a keresztény értékek megőrzésével lehet élni.
„Tizenhat napig utaztunk, volt, aki már az úton meghalt... Lehet, hogy el lehetett volna szökni, de senki nem mert, meg voltunk félemlítve, féltünk, hogy akkor az otthoniakat megölik – az egyik túlélő feljegyzéseit idézték vissza a németvárosi Szent József templomban rendezett megemlékezésen.
A második világháború után Magyarországról körülbelül 800 ezer embert hurcoltak el a szovjet kényszermunka-táborokba, ebből 60-65 ezer volt a magyarországi német, közülük mintegy húszezren sosem tértek vissza. Az ő emlékük előtt tisztelegve Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök mutatott be szentmisét, aki arról is beszélt, hogy nemcsak emlékezünk rájuk, hanem azzal a meggyőződéssel fejezzük ki a szolidaritásunkat, hogy nem volt felesleges az áldozatuk, hanem olyan erkölcsi tőke, amit nekünk lehetőségünk és kötelességünk kihasználni.
Kónya István, Gyula alpolgármestere 1944 karácsonyát idézte fel beszédében, hiszen ekkor kötelezték a német származásúakat arra, hogy jelenjenek meg a Huszár-laktanyában. Január 2-án ennek a gyulai németek eleget is tettek, január 10-én pedig elindult velük az 53 vagonból álló szerelvény a málenkij robotra.
Az 1945 nyarán, Potsdamban tartott békekonferencián Joszif Sztálin szovjet diktátor, Harry Truman amerikai elnök és Clement Attlee brit miniszterelnök kimondta a németek kollektív bűnösségét, és utólag áldásukat adták a szovjet hadsereg pusztításához és a málenkij robot elindításához – fogalmazott Soltész Miklós. Az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár hozzátette, az áldozatok emlékét őrizni kell, de a megemlékezés egyúttal figyelmeztetés is a jövőre nézve, hogy békében csak a keresztény értékek megőrzésével lehet élni.
A megemlékezés végén tíz, még ma is élő túlélőnek adtak át emléklapot, ketten közülük a lágerban születtek, majd megkoszorúzták templom mellett két éve felállított emlékművet.
