A kínai Sanyi magyarul, a török leány németül beszélt, csak a magyarok suttogtak

– Maradt még valaki Csabán? – köszönt rám az egyik komám, amikor meglátott a település központjában; és valóban azon az estén legalább egy tucatnyi ismerőssel futottunk össze a céllövődénél. Bár a kedvenc jelentem mégis az volt, amikor az egyik apuka így dorgálta meg a vízben ugrabugráló kislányát az egyik délután: „Nem azért jöttem a Balatonhoz, hogy összevizezzenek!”.

Később, amikor lejtettünk volna egy kicsit az olaszból kapott, dupla vastagságú egyiptomi tengerkék törülközőnkön a parton, egy csomó minden bemászott a fülkagylónkon keresztül az intimitásunkba.

Például Sanyi, a kínai dumcsizása a feleségével, aki amúgy elég szépen törte a magyart, de mégis némileg disszonánsak voltak első hallásra a szavai. (Nagyon sok kínai férfit hívnak Sanyinak.) A másik irányban, úgy jó öt méterre pedig egy burkába öltözött török lány beszélt németül a pasijával. Csak a magyarok hallgattak.

Továbbá többször összefutottunk a kalapárus Robert bácsival is, akinek csudálatos akciói voltak: a négyezer forintos fejfedőket potom 100 HUF-ért kínálta. Az egyik alkalommal azt tanácsolta az embereknek, hogy most kell kalapot venni, mert jön a vihar. (Akkor még nem jött.)

– A férjem bent maradt a nagyokkal – de ezt már egy fiatal nő mondta, aki az egyik a hóna alatt egy SUP-deszkával, míg a másik karjában egy kisebb gyermekkel próbált kijönni a lépcsőn, csak a sporteszköz mindig beakadt a korlátban.

– Ismerős a helyzet – válaszolta a nő segítségére siető férfi –, bár nálunk nincs nagyobb, csak egy perc különbség – mutatott hátra az egyéves ikreire.

Másik érdekesség/nem, de minden másnap ellátogattunk egy állatparkba. (Az ember kijött vala az erdőből, beköltözött a városba, majdan visszavágyódik a természetbe.) Többek között így találkozhattunk Gézával, az 1910-ben Egyiptomban született 111 esztendős sarkantyús teknőssel is.

A madárpark büféjénél pedig egy négyév körüli leányka magyarul beszélt az anyukájával, majd odament az egyik táblához, és felolvasta angolul a kínálatot.

Amúgy a tó továbbra is csodás, a sínek kattognak, csak a lángosok egyre kisebbek.

Galéria

***

Nem mellesleg Balatonszárszó az egyik balatoni település, amelynek elég csak a keresztnevét begurítani a Gógli királynőbe: Szárszó. Nincs félredumálás, mert csakis arról az egyről van szó. Ugyanis nem létezik Bácsszárszó, Barcaszárszó, Pusztaszárszó, Dunaszárszó, Tiszaszárszó, Székelyszárszó stb.

Sínen vagyunk, a síneken – Fotó: behir.hu/Such Tamás