Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, melynek csodálatos ereje van. Odamegy, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, testük, lelkük átalakul, megszállja a béke és a tiszta szeretet, a boldogság érzése.
Ilyenkor érdemes megállnunk, a most vásárolt csomagjainkat félre tennünk, egymásra mosolyognunk és közösen meggyújtanunk az advent koszorú harmadik, rózsaszín gyertyáját. Hiszen ez a nap nem más, mint az örvendezés vasárnapja.
Az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern, az evangélikus szeretetszolgálat elindítója készítette. Az általa alapított szeretetotthonban fából készült a koszorú, amelyre 23 gyertya került, ebből négy nagyobb a vasárnapokat, a 19 kisebb a hétköznapokat szimbolizálta. Manapság viszont már csak négy gyertyát szokás a koszorúra tenni. A hagyomány szerint három lila és egy rózsaszín gyertyát gyújtunk meg hétről-hétre. Többnyire a rózsaszínnel szemközt lévővel kezdjük, majd egy irányba elindulva haladunk tovább.
De bármilyen színű is a gyertya fontos tudni, hogy a világító gyertyák számának növekedése a növekvő fényt szimbolizálja, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Hagyjunk hát időt magunkra, családunkra, egymásra, az ünneplésre, hogy minél fényesebb legyen a közösen eltöltött karácsonyunk.
