– Békéscsaba mikor kapcsolódott be a házasság hetébe?
– Emlékeim szerint három éve. Az első néhány év csak azzal telt, hogy vasárnapi istentiszteleten a házasság hete záróalkalmán, a jaminai evangélikus templomban áldást kaptak a jelenlévő házaspárok. Ezt az áldást kísérte még egy kis magukkal vihető írás is, egy imádság a házasságért, vagy éppen egy új fogadalom, amit újra elolvasnak, újra elmondanak egymásnak. Idén új programokat is szerveztünk. Hétfőn „Közös út, közös sors… - Csak pozitívan” címmel Rauscher Edina klinikai szakpszichológus tartott egy előadást, amire meglehetősen sokan ellátogattak. Az előadás után a résztvevők kérdéseket tettek föl, beszélgettünk egy kicsit közvetlenebbül is a házasság adta kérdésekről. Szerdán a Házas-pár-baj című vetélkedővel folytattuk a sort, amire kilenc házaspár jelentkezett és egy kellemes, jó hangulatú estét sikerült eltölteni.
– Minden évben van egy mottója a házasság hetének, ez idén a „Csapatjáték szerelemmel”. Mit takarhat a cím?
– Nyilván azt, hogy a házasság két ember csapatjátéka. Később, ha az Úristen áldása van a házasságon, és gyermekek is érkeznek, akkor pedig már egy nagyobb csapat játéka. Ez nem egy egyéni akció vagy partizánharc, ahol az ember teljesen egyedül van. Az elmagányosodó társadalomban azt látjuk, hogy teljesen individualizálódik a modern társadalom. A házasság éppen azt hangsúlyozza, hogy itt együtt kell működni legalább a házastársammal, de aztán a gyermekeimmel is. Oda kell figyelnünk egymásra és közösen kell kitűzött célokat elérnünk. A szerelem pedig jelzi az egésznek az indíttatását. Nyilván ez a szerelem sokféleképpen alakul át évek, évtizedek során, de mégiscsak ez a kiindulópont, amihez vissza lehet térni.
– Hétfőn Rauscher Edina a gyermekekről is beszélt és esperes úr is említett egy fontos apropót az előadással kapcsolatban.
– Az előadó kiválasztását a személyes tapasztalatom indokolta. Klinikai szakpszichológusként Rauscher Edina főként gyermekekkel dolgozik, akik mindig nagyon jó tükrei a házasságnak. Sokszor találkozom azzal, hogy a gyermekekben hogyan csapódik le adott esetben a szüleik házasságának megtörése, felbomlása, és hogy ez milyen kemény következményekkel jár. Ezt a szülők sokszor nem is tudatosítják vagy elintézik annyival, hogy „a gyerekek nagyon jól feldolgozzák a törést.” De mélyen belül mindig ott van a sérülés. Éppen ezért egy olyan szakembert kértünk fel előadónak, aki a gyerekek életén keresztül is látja a mögöttük lévő házasságot.
– Ezen az estén elhangzott az is, hogy csapatjáték alatt nem akármilyen kapcsolatot kell érteni, hanem konkrétan a házasságot. Esperes úr is elmondta, hogy ez egy Istentől rendelt szövetség, és ekként tekintenek rá a különböző keresztény egyházak tagjai is. Ehhez kapcsolódva adja magát a kérdés, hogy például az előző évben hányan kötöttek házasságot Isten színe előtt is?
– Nem készültem statisztikai adatokkal, de megfigyelhető egy növekvő tendencia. Nyilván a kormányzat családpolitikája is ezt kívánja elősegíteni. Örömmel látom, amikor akár fiatalok szánják el magukat, és házasságot kötnek. Olyan is történt, hogy régi diákjaimat eskettem, akiket még a gimnáziumban tanítottam. Annak is nagyon örülök, amikor egy olyan pár köti össze életét Isten színe előtt, akik hosszú éveken keresztül éltek úgy egymással, hogy vagy csak polgári házasságkötés volt az elején, vagy még az sem. Érzik, hogy Isten áldásával lesz teljes a házasságuk. Öröm az ilyen jegyespárokkal készülni a házasságkötésre, és öröm velük együtt megállni a templomban. Nekem külön öröm, hogy évente jó néhány párral végigmehetek ezen az úton, átadhatom azt, ami az Úristen üzenete a Szentíráson keresztül. Ilyenkor az egész jelenlévő gyülekezettel együtt imádkozunk, hogy a pár házasság az Úristentől áldott legyen.
– Tehát egy erősödő tendenciáról beszélhetünk. A jegyesek is szóba kerültek. Jegyesoktatás zajlik-e most a békéscsabai evangélikus gyülekezetekben?
– Természetesen. Egyházunkban minden templomi házasságkötést megelőzi a jegyesoktatás, aminek a formája azért jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben. A rádióban hallottam egy beszélgetést, ahol egy 65 éve házas pár női tagja mondta el, hogy csak azután adott puszit a vőlegényének, miután ő megkérte a kezét, és már gyűrűs menyasszonya volt. Ez azért ma már nem így működik. Sokszor úgy érkeznek hozzánk jegyespárok, hogy több éve együtt élnek. Ez a társadalmi helyzet, nehéz vele mit kezdeni. Egészen más a helyzet akkor, amikor két embernek a szerelme még csak kibontakozóban van, nem élnek együtt, közös gyermekük sincs. Fontos, hogy ezeken az alkalmakon felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Istentől rendelt házasság mit jelent tulajdonképpen, jöjjenek bármilyen háttérrel az odaérkezők Mit jelent az, hogy itt a két ember egymásnak adatott, hogy egymást feltétel nélküli szeretettel kell kísérnie ezen az úton, és elfogadni. Mit jelent az, hogy engedelmeskedni kell egymásnak adott esetben. Ezekről jó újra és újra beszélgetni, és jó visszacsatolás ez a mai társadalomban, hogy az Úristen igéje ma is aktuális, ma is érvényes. Olyan alapokat tud adni, amihez ha ragaszkodunk, akkor megtapasztalhatjuk ezeket az ajándékokat.
– Rauscher Edina arra is kitért, hogy a bulváron túl már a szakirodalomban is nagyobb hangsúly esik a pártalálásra, arról viszont alig, hogyan tartsuk meg a társunkat. Mi van akkor, amikor valami már félrement? Önt esetleg keresték már meg úgy házaspárok, vagy akárcsak az egyik fél, hogy probléma van? Mit lehet ezzel kezdeni?
– Sajnos nagyon ritka az ilyen megkeresés. Ez olyan, mint a jegyesoktatásnál, hogy a lelkészt akkor keresik meg, amikor már kész szándékkal, és időponttal rendelkeznek a jegyespárok. Hasonló sajnos a tapasztalatom nagy többségben a negatív oldalon is. Általában már csak arról értesülök, hogy valami megromlott vagy véglegesen megromlott, és adott esetben elvált két ember. De a statisztika az mindig torzít, és mindig vannak kivételek. A konzumerista szemlélet sajnos ebben is megtapasztalható: a mai világunk nem arról szól, hogy megjavítsuk azt, ami elromlott, hanem hogy újat vegyünk, a régit pedig dobjuk ki. A házasság javítható, én hiszem, hogy minden esetben javítható. A legjobb az, ha azon dolgozunk, hogy el se romoljon, mert ezen is dolgozni kell és ezért is tenni kell. Heti programjainkkal az egyházon belül is erősíteni szeretnénk azt, hogy egymásra figyeljünk, különösen a házasságban. A Házas-pár-bajra készülve beszéltem egy úrral, aki a feleségével érkezett. Nem tudták, hogyan készüljenek. Én egy esküvői képet kértem tőlük, ők pedig ennek kapcsán elkezdtek beszélgetni, az elmúlt harminc-egynéhány közösen töltött évről. És ha csak ennyi történik, én azt gondolom, hogy már elértük a célunkat. Összegezni kell, hogy mit éltünk át, min mentünk keresztül, örömöket és nehézségeket egyaránt.
– A házasság hete áldásmondással zárul a jaminai evangélikus gyülekezetben. Mi hangzik el ilyenkor a házaspárok felé?
– Az istentisztelet némiképp rendhagyó lesz, hiszen a feleségemmel, aki szintén evangélikus lelkész, együtt szolgálunk. Ennek szimbolikus jelentése is van, mert a mi házasságunkból, szolgálatunkból is sok mindent megmutat, kifelé pedig azt kommunikáljuk: egy házaspár áll a másik oldalon is. Nagy előnyt jelent, hogy akár személyes tapasztalatokról is tudok beszélni a jegyesekkel. Mit jelent az, hogy x évet megél az ember megél a házastársával együtt, átesik nehézségeken, megküzd problémákkal, gondokkal. Élvezni kell azokat a napokat is, amikor az ember a saját munkája gyümölcsének örülhet, és nem adódnak nehézségei. Sok házasság akkor bomlik fel, amikor már nincs közös küzdenivaló, hanem csak boldogan kellene együtt élni. De válaszolva a kérdésre: az áldás azt jelenti, hogy kijönnek a házaspárok az oltárhoz, és ott – miközben kezünket a fejükre tesszük – elhangzik egy igei áldás. Egy olyan, teljesen szimbolikus ajándékot is adunk nekik, amit magukkal vihetnek és amit otthon újra és újra elolvashatnak. Ez segítheti, erősítheti a házasságukat.
– Az elmúlt évek alatt érkezett-e valamilyen visszajelzés a programsorozattal kapcsolatban?
– Igen, pozitív visszajelzéseket kaptunk. Azt gondolom, hogy a házasság nem egy megosztó kérdés. Mai társadalmunkban rengeteg megosztó kérdés van, és ez egy nagyon fájó pont, de a házasság nem tartozik közéjük. Ez egy pozitív üzenet, egy pozitív téma. Akkor is, ha akár a mi gyülekezetünkben is egyesek már végigmentek azon, hogy tönkrement a házasságuk, elhagytak őket vagy megözvegyültek. Imádságban azokkal is együtt vagyunk, akik egyedül vannak, bármilyen okból. Volt, aki megözvegyülve egyedülállóként vett részt ezen az istentiszteleten. Számára akár megosztó is lehetett volna, hogy miért is a házaspároké a főszerep, ő pedig nem lehet ott, mert a házastársa már nincs itt mellette. De egy imádság az istentisztelet végén, a záróoltári szolgálatban mégiscsak megszólította őt is. És valahol megnyugvást és vigasztalást talált.
