GreCSÓKOLlár: Grecsó Krisztián dalszövegíróként és dalszerzőként, Kollár László prózaíróként mutatkozott be közös zenés irodalmi estjükön Békéscsabán. Grecsó szerint nagyszerű, ha az irodalom új közegbe kerülhet.
Ágneshez írt játékos-fiktív vallomását olvasta fel Kollár László a Miért távolodnak a dolgok? című novelláskötetéből. Grecsó Krisztiánnal a „GreCSÓKOLlár” elnevezésű produkcióval érkezett a Békés Megyei Könyvtárba. Színpadi együttműködésének alapját a barátságuk adta. Párosként kerültek a Rájátszásba is. Ebben a performanszban ismert zenészek és kortárs költők írják újra és játsszák el egymás műveit. E közös élmény alatt derült ki, hogy „jó ritmusban vannak együtt”.
– Közel áll egymáshoz, amit csinálunk, miközben távol is. Jól elférnek egymás mellett, sőt, tulajdonképpen támogatják egymást. Gyakorlatilag ez a lényeg Mert leülhetne egy zenész, dalszerző meg egy író bárhogy is, de hogyan alakul a kohézió? Úgy, hogy ugyanazt a tévét nézik, de nem ugyanazt a műsort. Szerintem mindenképpen emiatt maradtunk együtt – mondta Kollár László, a Kistehén zenekar énekese. – Barátok is vagyunk, nemcsak egyszerűen egy páros, hanem barátok, akik néha kiülnek a színpadra és énekelnek, beszélnek.
Grecsó Krisztián két olyan tárcanovellával készült az estre, mely „haza akart szólni”. A József Attila-díjas költő több szállal is fűződik Békéscsabához, úgy fogalmazott: hazajár a városba. Ha még közelebbről nézzük, az est helyszínére, a könyvtárba is hazajár, egykor itt dolgozott: a Bárkát szerkesztette Elek Tiborral. Éppen ezért nem meglepő, hogy a békéscsabai előadás előtt sokkal jobban izgult, mint bárhol másutt.
– Gondold el, hogy itt körbenézel és a közönség egyharmadát nevén tudod szólítani. Ismerősök, kollégák, barátok itt vannak, akik kíváncsiak, örömmel jöttek. Én gyakran jövök, tehát jövök Csabára, nemcsak kolbászt gyúrni és azt sem a fesztiválra, hanem a barátokhoz, rokonokhoz – mondta a József Attila-díjas író, költő.
A greCSÓKOLlár új közeget teremthet az irodalomnak. Grecsó szerint nem jelennek meg verseskötetek mostanában, így „ha nincs verseskötet, akkor elénekeljük” – fogalmazott Grecsó Krisztián.
