Mazán Erzsébet története a fotózással régebbre nyúlik vissza, mint a Márvány Fotóműhelyhez fűződő kapcsolata. Mindig szeretett képeket nézegetni, családi albumokat lapozgatni, és alapvetően is érdeklődött az emberek iránt. Édesapja Zenitjével kezdett fényképezni, később Ricoh géppel örökítette meg a családi eseményeket, majd gyermekeit is. Akkoriban azonban a fotózás még jóval költségesebb hobbinak számított.
2012 őszén elvégezte a Márvány Fotóműhely fotósuliját, majd hamarosan csatlakozott a klubhoz. Eleinte inkább figyelt, tanult, ismerkedett a közösséggel, 2014 szeptemberében azonban már bátran bekapcsolódott a házi pályázatokba. Azóta egyre több hazai és nemzetközi megmérettetésen találkozhatunk a képeivel.
Láthatatlan jelenlét – Fotó: Mazán Erzsébet
Erzsébet mégsem úgy beszél minderről, mint valami komoly versenyről, ahol folyamatosan bizonyítani kell. Számára a fotózás elsősorban játék és szabadság. Talán éppen ezért maradt meg benne az a kíváncsiság is, amely az első fényképezőgép kézbevételétől hajtja: mindig akad valami új, amit meg lehet tanulni, ki lehet próbálni, vagy másképp lehet megmutatni.
Különösen közel kerültek hozzá az archaikus fotográfiai eljárások is. Ezekkel Nagy István, a Szentesi Fotókör vezetője ismertette meg, és Erzsébet hamar megszerette a képkészítésnek ezt a lassabb, elmélyültebb világát. A fotózás számára így nem csupán a fényképezőgép használatát jelenti, hanem egy olyan folyamatot, amelyben maga a kép elkészítése és kidolgozása is öröm.
Fotó: Kenéz Éva
A sikerek közben szépen, szinte észrevétlenül gyűlnek. 2025-ben például egy lengyel pályázaton is dobogós helyezést ért el, a napokban pedig újabb eredmények érkeztek. Három kategóriában nevezett a Magyar Fotóművészek Világszövetségének pályázatára. A kötetlen „A” kategóriában elfogadták Láthatatlan jelenlét című fotóját, az archaikus eljárással készült képek között pedig harmadik helyezett lett az Istenke, vedd térdedre édesanyámat című alkotása.
Mindezt továbbra is azzal a szerénységgel kezeli, amely kezdettől jellemzi. Nem a díjakért fotózik, hanem azért, mert szereti csinálni. A képek, a kísérletezés, az új technikák és az emberek iránti kíváncsiság ugyanúgy részei ennek az útnak, mint a közösség, amelyben évek óta otthon van.
A Márvány Fotóműhelyben ezért nemcsak egy tehetséges fotóst ünnepelhetnek benne, hanem egy olyan alkotót is, aki még mindig képes rácsodálkozni arra, mennyi minden van a fényképezésben, amit érdemes felfedezni.
