„Viszi a víz a hangot, messzire száll. Csendben lüktetve dobban a szív, nem kalapál”.
A Föld napjára (április 22.) hangolva népes kis tömeg verődött össze pénteken este a Csabagyöngye-stégen. A több-kevesebb idealizmussal megáldott érdeklődők elsősorban azért érkeztek, hogy együtt, közösen hívják fel a figyelmet arra az eszmére, amit egyszerűen nem lehet kellőképpen hangsúlyozni: a Földet nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön.
A szervezők, résztvevők elsődleges szándéka volt, hogy a természeti környezet megóvásának fontosságára irányítsák a társadalmi fókuszt, a közérdeklődést. Békéscsaba német nemzetiségi önkormányzata a ’Gyöngyével együttműködve a világszerte megrendezendő kollektív happeningre időzítve 20 órai starttal Nagy Jánost látta vendégül. Az extrém dobos a stégen zenélt, a handpen (másként spacedrum) elnevezésű hangszert szólaltatta meg.
Nagy János úgy fogalmazott: amilyen a környezetünk, olyan a lelki világunk és ez fordítva is igaz. A szellemi és lelki tisztaság kihat a körülöttünk lévő emberekre és a természetre is, meg kell óvnunk azt a közeget, melyben élhetünk – tette hozzá. A fiatalember előéletéről tudható, hogy családi tragédia folytán a gyulai nevelőotthonba került, s ott ismerkedett meg a zenével, a kongával, a ritmusokkal és a dallamokkal. Ilyen módon próbál meg üzenni a világnak, közölni, hogy létezik.
A rendezvényt a házigazda, azaz Herczeg Tamás igazgató-helyettes nyitotta meg, s mint fogalmazott: megtiszteltetésnek veszi, hogy társszervezőként segíthette elő az est megvalósulását. Kiemelte, az egyéni felelősséget nem lehet, nem szabad megkerülni. Mindenkinek a maga területén szükséges tennie azért, hogy környezetünk ne károsodjon, minél kisebb „ökológiai lábnyomot” hagyjunk magunk után – húzta alá, kiemelve: a Föld jövője mindannyiunk közös jövője.
Baji Miklós Zoltán Földanya témakörben mesélt a megjelenteknek, s ő is az egyéni felelősséget jelölte meg, mint a rendezvény üzenetének leghangsúlyosabb motívumát. A haszonalapú, haszonelvű társadalmi rendek diktálta iram nem emberi és nem is tartható, ezért szükséges fokozott tudatosságot, mintegy ezzel szembeni ellenállást tanúsítanunk és azért is, mert „mindannyian rokonok, Földanyánk gyermekei vagyunk”.
BMZ egyébiránt egy sámán szertartást is ripsz-ropsz elvégzett: az efféle közösségi élményre nyitott megjelentek levetették a cipőjüket, kört alkotva helyezkedtek el a stég melletti, harmatosan bársonyos fűvel borított területen, majd a szívükre tették a kezüket és igyekeztek együtt dobbanni, együtt lüktetni a Földdel és Nagy János zenéjével.
Békéscsaba német nemzetiségi önkormányzata a rendezvénnyel összefüggésben azt közölte: a természetvédelem és az ökológia, a „zöld gondolkodás” kiemelt fontossággal bír számukra, mindennapi tevékenységükkel tudatosítani szeretnék, hogy a minél kisebb „ökológiai lábnyom” miért is lehet fontos nem csupán az eljövendő nemzedékek számára, hanem a mai kor emberének is.
